július 16.

Kármelhegyi Boldogasszony

A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a 14. században jelent meg, az ünnep középpontjában Szűz Mária kegyelmessége áll.

A keresztes háborúk idején az Európából érkező zarándokok a Kármel-hegy völgyében telepedtek le s kezdték meg remete életüket. A helyválasztás nem véletlen, Illés próféta ezen a helyen mutatatta be égőáldozatát, hogy a hitetleneknek bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és igaz isten. A magányosan élő remeték kápolnát emeltek, s a naponta misét tartottak Szűz Mária tiszteletére. Szent Albert jeruzsálemi pátriárka hivatalosan engedélyezte működésüket, így megszületett a Kármel-hegyről elnevezett karmelita rend.

A keresztes hadjáratok sikertelensége miatt a karmelita szerzetesek egyre inkább a nagyvárosokba, majd Európába szorultak vissza, ezzel életformájuk is átalakult. A remeteséget a közösségi élet váltotta fel, azonban Szűz Mária tisztelete változatlan maradt. A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéről az első forrás a 14. századból maradt fent, ekkor még július 17-i dátummal. Az időpont valószínűl azt a tényt örökítette meg, hogy az egyház nem számolta fel a rendet, hanem a válságos idők ellenére engedélyezte működését. Az ünnepnek mégsem ez az általánosan ismert magyarázata.

A lexikonok a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét egy látomással magyarázzák. Az Angliában élő Stock Szent Simon előtt 1251. július 16-án megjelent Szűz Mária az angyalok kíséretében és egy skapulárét (váll-lepel) adott át. A karmeliták jellegzetes barna skapuláréja az évszázadok alatt szimbólummá vált: viselője megmenekült a pokol tüzétől és Szűz Mária kegyelmében részesült. A kegyelem persze nem járt automatikusan, a lepel viselése megfelelő életszemlélet nélkül hasztalan volt. A skapulárét nemcsak a rend tagjai, hanem laikusok is hordták oltalmat remélve a pokoltól. Napjainkban a laikusok már nem skapulárét, hanem nyakláncot viselnek.

Kármel hegyén emelt templomot többször lerombolták az oszmán hódítok, de mindig újjáépítették, ma zarándokhelyként funkcionál. Magyarországon a legfontosabb búcsújáróhely Attyapusztán található, ahol a karmelita rend női tagjai élnek.

      Boldog II. János Pál Pápa mondta:

      „A Skapuláré lényegében »ruha«. Aki megkapja az többé vagy kevésbé szorosan, az egész Egyház javára a Miasszonyunk szolgálatára szentelt Kármelita Rendhez kapcsolódik. Aki tehát felveszi a Skapulárét, ezzel belép Kármel földjére, hogy »egyen annak terméséből és gyümölcseiből« (Jer 2,7), és megtapasztalja Mária szelíd, anyai jelenlétét, elkötelezve magát napról-napra, hogy bensőleg Jézus Krisztust ölti magára, és - az Egyház, valamint az egész emberiség javára - élőként mutatja be Őt önmagában.”
      A skapuláré Mária vállruhája... Máriát öltjük magunkra...
     

Különösen is két Személyre irányítjuk figyelmünket. Mindkettőjüket úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, szépségébe öltöztek.

      Tekintetünket irányítsuk Jézusra, „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó...” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)      
Majd figyeljünk Máriára: „Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona...” (vö.: Jel 12,1)

Csend...

Jézus, te vagy a fény az éjszakánkban ... Jézus, Világ világossága, te vagy a mi isteni Napunk ... Jézus, ránk ragyog szentséged, átjár fényed, betölt szelíd jelenléted ... Jézus, a tieid vagyunk, itt vagyunk, várunk ... Téged ölteni magunkra, milyen szép ... csupa titokzatos fény ... Benned elmerülni, milyen szép ... vakítóan erős ez a fény ... Beléd öltözni, megrendítően szép ... mélységeinkbe hatol, átalakít ez a fény ... Te magad vagy ez a csodálatos fény ... boldogító, szabaddá tevő Fény ...