Kapzsiság

Xavéri Ferenc mondta, hogy már ezer meg ezer gyónást hallott, de soha senki sem gyónta meg a kapzsiságot. Ez olyan bűn, amit nem szoktunk emlegetni.

Azt mondják, hogy Abraham Lincoln egykori elnök otthonának az ajtajához odament az egyik szomszédja, mert belülről gyermekek sírását hallotta. Amikor odaérkezett, látta, hogy Lincoln két fiával együtt kilép az ajtón és elindul, miközben mind a két gyerek elkeseredetten sír. Megkérdezte Lincolntól: “Mi a baj a fiúkkal?” Lincoln így válaszolt: “Ugyanaz, mint az egész világgal. Három gesztenyém van, és mindkét fiú kettőt akar magának.” Való igaz, hogy ez a lelkület uralkodik korunkban. Sokkal jobban meg kellene tanulnunk, hogy a kapzsiság és önzés bűne csak bajt és fájdalmat okoz.

Egy francia milliomos, M. Foscue egy gödröt ásott borospincéjében, ami olyan mély volt, hogy csak létrán mászhatott le a mélyébe. A gödör bejáratánál volt egy rugós lakattal működő ajtó, amely önműködően záródott. Bizonyos idő után eltűnt a zsugori milliomos. Kutatták, de mindhiába. Végül eladták a házát. A ház megvásárlója kezdte átépíteni a palotát, és fölfedezett egy ajtót a pincében. Amikor kinyitotta az ajtót, ott találta a földön a volt tulajdonost, egy gyertyatartó közelében. Hatalmas gazdagságát ott halmozta fel és rejtette el. Nyilvánvalóan lement a mélyedésbe, és az ajtó véletlenül bezáródott. Ennivaló híján halt meg. Megette a gyertyát és lerágta a húst mindkét karjáról, mielőtt meghalt. Így pusztult el a kapzsi nyomorult, óriási vagyonának az áldozataként.

Egy idős kvéker meg akarta tanítani embertársainak a megelégedettség leckéjét, ezért egy feliratot tett ki a következő szöveggel: “Ezt a telket odaadom bárkinek, aki igazán megelégedett.” Egy gazdag földműves elolvasta a feliratot, amint azon az úton járt és így szólt magában: “Mivel kvéker barátom ezt a földterületet úgyis odaadja valakinek, én is éppen úgy megkaphatom, mint bárki más. Gazdag vagyok, megvan mindenem, ami kell, ezért bizonyára megelégedettnek minősülhetek.” Odament a kvéker ajtajához, és amikor az idős ember megjelent, a földműves megmagyarázta, hogy miért ment oda. A földtulajdonos megkérdezte tőle: “Tényleg megelégedett vagy?” “Az vagyok - mondta a földműves. - Mindenem megvan, ami szükséges, és megelégedett vagyok.” A másik így válaszolt. “Barátom, ha megelégedett vagy, akkor miért akarod a telkemet?” Ez a kérdés feltárta az ember szívében rejlő kapzsiságot.

Vajon a kapzsiság betegség? Azt gondoljuk, hogy az. A lélek betegsége, amely megbénítja a nemes vágyat, összezsugorítja a lelket, és végül megfojtja azt. Egy napon egy idős ember temetésén vettem részt, aki szinte egész életében nyomornegyedben élt, teljesen magányosan. Ruhái szakadozottak és foltosak voltak. Közsegélyen tengődött. Bezárkózó, kapzsi lelkülete megkeményedett úgyannyira, hogy gyűlölte az emberiséget. Úgy halt meg, ahogy élt, barátok és Isten nélkül. Nem volt virág, nem voltak gyászolók a temetésén. Most érkezünk el a történet lényegéhez. Személyes értékei között találtak másfélmillió forintnak megfelelő bankbetétet, amit ez a fukar ember halmozott föl.