JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Kaptam, MGOSZTOM VELETEK

11 éve | Miclausné Király Erzsébet | 1 hozzászólás

..tegnap délután haza felé jövet vadlibák hangja riasztott fel gondolataimból...felnéztem a korán sötétedõ égboltra, s láttam csodás röptüket, kitartásukat...ilyenkor õsszel mindig eszembe jut a vadlibák tanítása....mi , emberek tanulhatnánk a vadlibáktól...

1. A vadlibák csoportosan V alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegõ felhajtóereje fenntartja a következõ libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak

egyetlen pár repülne. Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

2. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti õt többé a levegõ emelõ hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erõfeszítése által. Tanulság: Ha legalább annyi eszünk van mint a vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

3. Amikor a vezetõ liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelõ pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsõket erõfeszítéseikben bíztassák. Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás bíztató legyen.

5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat. Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz idõkön, ahogyan õk teszik.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz...
…hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.
“Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják Néked.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
JÓB 12:7-9

Photo: ....tegnap délután haza felé jövet vadlibák hangja riasztott fel gondolataimból...felnéztem a korán sötétedõ égboltra, s láttam csodás röptüket, kitartásukat...ilyenkor õsszel mindig eszembe jut a vadlibák tanítása....mi , emberek tanulhatnánk a vadlibáktól...
1. A vadlibák csoportosan V alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegõ felhajtóereje fenntartja a következõ libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.
2. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti õt többé a levegõ emelõ hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erõfeszítése által. Tanulság: Ha legalább annyi eszünk van mint a vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.
3. Amikor a vezetõ liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelõ pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.
4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsõket erõfeszítéseikben bíztassák. Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás bíztató legyen.
5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat. Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz idõkön, ahogyan õk teszik.
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz...
…hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.
“Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják Néked.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
JÓB 12:7-9

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 11 éve

Isten legegyszerűbb élőlényeitől vehetünk példát mi emberek - egymásrautaltságban,
és segitésben.
Tanulságos szép irás, nagyon szépen köszönjük kedves Erzsike.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben