A közelmúltban két KÉSZ rendezvénynek adott otthont a Premontrei Gimnázium díszterme. Május 9-én dr. Németh Norbert, a KÉSZ szombathelyi csoportjának elnöke tartott előadást a keresztény identitásról. Az előadás alkalmat nyújtott a hitünk felnőtt átgondolására és az abból fakadó keresztény küldetés mélyebb megismerésére, amolyan profiltisztítás volt az előadás. Hitelesen kimondani ezt a szót: „Hiszek!”, vagyis helyesen és élő módon megvallani a hitünket nem könnyű. Keresztények vagyunk, sőt templomba járunk, és mégis problémáink adódnak akkor, amikor meg kell fogalmaznunk, kiben, mit és mi módon hiszünk.

Nehéz, mert az emberek többsége számára a hívő ember egyenlő a butával és a gyengével. Érezzük, hogy valamiképpen meg kellene védeni a hitünket, de a hogyant nem találjuk, nem tudjuk, mit kell mondanunk, mert régen tanultuk a hittant, vagy nem volt rá módunk, hogy megismerhessük hitünk igazságait.

A Hit Évében ez a KÉSZ előadás a hitünkről szólt. A Hit Éve ajándék és lehetőség, hogy a saját személyes hitünk megerősödjék. A Hit Évének sikere nem feltétlenül a programjainkon, hanem döntően a hozzáállásunkon és a nyitottságunkon múlik, hiszen Isten csak a nyitott emberekkel tud párbeszédet folytatni. Erre a nyitottságra kívánt az előadás meghívást adni a hallgatóságnak.

Május 23-án dr. Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Apátság perjele tartott előadást. Témája a következő volt: Mire neveljük a gyermeket?

A boldogulás nem azonos a boldogsággal. Nem az érvényesülés, hanem az élet értelmes, boldog megélése a cél. Emberképre van szükség. Az embervolthoz hozzátartozik a jövőkép. Globalizációs világban élünk, amiben a kihívásokkal szemben a gyökereknek van megtartó ereje. Gyökereink a Kárpát-medencében, Európában magyar és keresztény gyökerek. „Gondolkodj globálisan – cselekedj lokálisan!” A cél nem a fejlődés. A természet kizsákmányolásán alapuló technikai fejlődés nem tartható fenn. A fejlődés célja nem a mindenáron való gazdasági növekedés, hanem az emberek jóllétének, életminőségének javítása. A nyugati világ krízise, hogy a vallástól a technika kultuszához fordult. A technikai civilizációval nem fejlődött párhuzamosan a szív civilizációja. (A tudomány embertelenségre is képes!) Az értékrenddel rendelkező, belülről irányított (értékekhez igazodó), nem kívülről irányított (érdekekhez alkalmazkodó) ember tud boldog lenni. Nem mindegy, hogy csecsemőkortól kezdve mit szív magába az ember.

Mi az iskola feladata? Az, hogy információt közöljön, képességeket fejlesszen, kultúrát adjon át és „egész-séget” szolgáljon. A katolikus iskola arra a célra rendeltetett, hogy kritikusan és módszeresen átadja a műveltséget, és ezáltal a személy teljes kiformálásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világlátás szerint igyekszik elérni.