316 körül született Márton pogány szülők gyermekeként a pannóniai Sabariában (a mai Szombathelyen). Felnőve katona lett. 18 éves korában megkeresztelkedett. Két évvel később a katonai szolgálattól, a centurio-rangtól megválva remete lett. Galliában kolostort alapított Ligué mellett, és ott szerzetesi életet élt.

Pappá szentelése után 372-ben Tours püspöke lett. Püspökként további monostorokat alapított, emelte a papság műveltségét, hirdette a szegényeknek az evangéliumot.

397. szeptember 8-án (más forrás szerint november 11-én) halt meg. Sírja zarándokhely lett. Franciaország védőszentjévé választotta.

A tours-i püspök engedélyével a szent ereklyéinek egy részét Mikes János püspök 1913-ban ünnepélyesen a szombathelyi székesegyházba hozta. Az egyházmegye védőszentjét tiszteli Márton püspökben.

Példája:
Védőszentjeink hatékonyan segítenek, kérjük segítségüket!

OLVASMÁNY

Szent Bernát apát beszédeiből

     Bocsássatok meg nekem, testvérek: az engedelmesség példájánál kissé hosszabban elidőztem, amint az Szent Márton esetében illik is. Valóban itt kissé elidőzünk, de úgy vélem: Jó nekünk itt lennünk (Mt 17, 4), ma hosszabban Mártonnál megpihennünk. „Uram, mondja, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!”
     Ó, igazán szent élet! Ó, mérhetetlen szeretet! Ó, csodálatos engedelmesség! A jó harcot megharcoltad, a pályát végigfutottad, hitedet megtartottad. Készen vár rád az igazság győzelmi koszorúja, amelyet ma megad neked az Úr, az igazságos Bíró, és te még most is csak azt mondod: „Nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!” Te igazán feláldoztad Izsákot: odaadtad azt az egyetlent, amit szeretsz, ami benned van. Egyetlen örömödet szent buzgósággal feláldoztad, kész vagy visszatérni a veszélyek közé, újra felvenni a harcot, ismét vállalni a munkát, elviselni a gyötrelmet, tovább küzdeni a kísértéssel, továbbra is távol lenni a szentek oly nagy és annyira kívánt boldogságától, és a dicsőségbe való bejutás helyett visszamenni e halandó világ nyomorúságai közé, s végül, ami a legnagyobb: Krisztustól továbbra is távol lenni, ha ő így akarja.
     Kétségkívül nagyobb kegyelmet érdemel az, aki még a parancs elhangzása előtt készségesnek mutatkozik annak teljesítésére, mint az, aki a parancs elhangzása után törekszik engedelmeskedni. Ó, szent angyalok, – merjem mondani? – nagy ugyan a ti engedelmességtek, de nem tudom, van-e köztetek olyan, aki akkor is kész akármilyen nagy szolgálatra, hogyha nem láthatja a mennyei Atya arcát? Ó, Péter, nagy dolog az, hogy te követted az Urat, és mindenedet elhagytad. Amikor az Úr színében elváltozott, hallottam, hogy azt mondtad a hegyen: Uram, jó itt nekünk, csinálok ide három sátrat (Mt 17, 4). De nem hallom ezt a mondatot: „Ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” A te szíved azonban, Márton, kész arra, hogy akár megmaradj a testben, akár elköltözz és egyesülj Krisztussal.
     Nagy dolog ugyan a lélek nyugalma, amikor nem fenyeget a halál; nagy tökéletesség van a Krisztus látására való buzgó és lankadatlan törekvésben; de mindezeket messze felülmúlja, hogy nem félsz meghalni, sőt nem vonakodsz élni és munkában fáradozni, te, aki oly nagy vággyal kívánsz az Úr jelenlétében lenni. Mi az, amiben nem engedelmeskedett volna ő, aki ilyen nagy pillanatban is teljes odaadással mondja: „Legyen meg a te akaratod?”
     Ez tehát a mi részünk, testvérek, amikor ma vendégségben vagyunk Mártonnál; szorgalmasan szemléljük a szegény, – sőt most már a gazdag – Márton asztalánál ezt az engedelmességet, tudván, hogy tőlünk is ezt várják. Erre kell nekünk is készülnünk, hogy mindnyájan elmondhassuk: Hamar elindulok, nem késlekedem, hogy parancsaidat megtartsam (Zsolt 118, 60). Nem csupán egyszer, vagy csak részben, hanem: Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem (Zsolt 56, 8): kész vagyok mindenre, és rendelkezéseidet mindenben elfogadom. Erősen kívánom ezt, különlegesen és igazán nagyon akarom: Legyen úgy, ahogy az ég akarja! (1 Mak 3, 60). Kívánom a megpihenést, de nem vonakodom a munkától: Legyen meg a te akaratod!

VÁLASZOS ÉNEK

V. Ő az, aki az Isten színe előtt az erényeket hősies fokban gyakorolta, és egész szívvel dicsérte az Urat: * Ő az, aki közbenjár minden nép bűneiért.
F. Íme, a feddhetetlen ember, Isten igaz tisztelője, távol tartotta magát minden rossz cselekedettől, és állhatatos maradt ártatlanságában. * Ő az, aki közbenjár.