Aranyszavú (Krizológ) Szent Péter szerint, aki Ravenna püspöke volt (lásd július 30.), a város első püspökeként ünnepelte őt a hívek közösségével együtt. A hitéért elviselt kínzások következtében halt meg. Egy későbbi forrás szerint antiochiai származású volt, s maga Szt Péter küldte Ravennába. Miközben hirdette az evangéliumot, csodákat tett. Amikor Keletre száműzték, folytatta apostoli tevékenységét, majd visszatért Ravennába, ahol vértanú. lett. Sírja a róla elnevevezett ravennai S. Apollinare in Classe bazilikában van.

A bazilikában a csodálatos apszismozaikon látható: antik miseruhában, érseki palliummal a vállán, kitárt kézzel imádkozik. Kétoldalt hat-hat bárány, az általa vezetett hívek szimbólumaként. Vértanúsággal tett bizonyságot Krisztusról, akinek kifürkészhetetlen gazdagságát hirdette a nemzeteknek a második század végén. Nemcsak itt, hanem Rómában is több templomot emeltek tiszteletére. A középkorban nagyon elterjedt volt a tisztelete.

Forrás: Új Ember, Magyar Katolikus Lexikon

        OLVASMÁNY

Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből.

(Sermo 128, 1-3: CCL 24A, 789-791)

Íme a vértanú, aki uralkodik és él

 Szent Apollinaris szülőföldje egyházát vértanúságával dicsőítette meg. Méltó volt, hogy Apolinaris, aki életét, Isten parancsát követve elveszítette, visszakapja azt az örök életben. Boldog, aki így fejezte be életpályáját, megőrizte a hitet, hogy ezáltal valóban első legyen hívei között. Senki ne higgye, hogy ha őt hitvalló névvel illetnék, az kisebb lenne, mint a vértanúság. Hiszen ő naponta sokszorosan kész volt a harcot felvenni. Hallgasd meg Pál apostolt, aki azt mondja: Mindennap meghalok (1 Kor 15, 34). Kevés annak egyszer meghalni, aki, királya számára az ellenség felett gyakori dicső győzelmet arathat. Nem annyira a halál, sokkal inkább a hit és az odaadás tesz valakit vértanúvá; és ahogyan erényes dolog a csatában a király iránti szeretetből elesni, ugyanígy tökéletes erénynek számít, ha valaki kitartóan helytáll, és végsőkig folytatja a harcot. Nem azért tisztelünk valakit vértanúként, mert a vértanúság halált hozott neki, hanem mert kipróbálttá tette a hitét. Dárdáját használta és fegyvereink minden nemét kipróbálta rajta a ravasz ellenség, de ezt az erős vezért nem tudta kimozdítani helyéről, nem tudta megtörni állhatatosságát. Igen nagy dolog, testvéreim, ha – szükség esetén – valaki az Úr Krisztusért megveti a jelen életet, de az is dicsőséges, hogyha valaki életével megveti a világot is, és megtiporja azt annak fejedelmével együtt.
    Krisztus sietett a vértanúhoz, a vértanú pedig sietett Királyához. Jól mondtuk, sietett, hiszen a próféta így szólt: Ébredj fel, siess velem szembe, és láss (vö. Zsolt 58, 6). Hogy pedig az egyház az érte küzdőt megtartsa, lelkesen Krisztushoz fordul, hogy az igazság győztesének megszerezze a koronát, és magának biztosítsa a háborús időkre harcosának jelenlétét. Ez a hitvalló gyakran ontotta vérét, és sebeivel, lelkének hitével tanúskodott Alkotója mellett. Az égre nézett, megvetette a testet és a világot. Győzött mégis, és megtartotta győzelmét. Ehhez hozzájárult az is, hogy a zsenge egyház egész szívével azt kérte, hogy még ne következzék be elöljárójának vértanúsága. Zsenge egyházról beszélek, amely mindig mindent elér, és amely inkább könnyeivel, mint erejével próbált célt érni. Nem tud annyit elérni az erősek erőszakossága, mint a gyerekek könnye, mert az erős a testet tudja megtörni, a gyermek viszont a szívre tud hatni; az erőst az észérvek sem indítják meg, a gyermek jósága viszont mindenkire hatással van.
    Mit mondjak még? Az egyház, mint szent anya, mindent megtett azért, hogy elöljárójától soha el ne szakadjon. Íme, a vértanú püspök, mint jó pásztor nyája közepette, többé már nem szakad el övéitől lélekben, bár testében egy időre eltávozott tőlük. Eltávozott tudniillik külsőleg, testével azonban közöttünk nyugszik. Íme, legyőzetett a gonosz lélek, az üldöző elesett; aki pedig királyáért meghalni kívánt, íme, uralkodik és él.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8; Fil 1, 21

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró.

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró.

FOHÁSZOK

Testvéreim, az Isten igéje miatt megölt vértanúkban ünnepeljük Üdvözítőnket, a hűséges tanút, és mondjuk:

Megváltottál minket Istennek, szent véred árán!

Vértanúid által, akik a hit bizonyságául önként vállalták a halált,

add meg nekünk, Urunk, a lélek igazi szabadságát!

Megváltottál minket Istennek, szent véred árán!

Vértanúid által, akik vérük ontásával megvallották hitüket,

add meg nekünk, Urunk, a tiszta és állhatatos hitet!

Megváltottál minket Istennek, szent véred árán!

Vértanúid által, akik keresztjüket felvéve nyomodban jártak,

add meg nekünk, Urunk, hogy erős lélekkel viseljük az élet megpróbáltatásait!

Megváltottál minket Istennek, szent véred árán!

Vértanúid által, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében,

add meg nekünk, Urunk, hogy legyőzzük a test és a világ minden csábítását!

Megváltottál minket Istennek, szent véred árán!