Égi ajtó

Titkos értelmű Rózsának nevezzük a lorettói litániában Máriát. Rózsa. Mennyi költői tartalom fűződik e képhez, századok óta. Van, aki Rilkét követi, van aki az ír-angol Yeats poétikáját, de a messzi múltban a keresztény szimbolika mégis csak Jézus Krisztus Anyjának szépség jelölésére vonatkozik, tökéletes virág a rózsa, élet és szenvedés „szövetségében” az a virág-realizmus, amely színével is kifejezi a lélek készségét. (A szín a fehérre és a vörösre vonatkozik, a tisztaságra és az áldozatra.)

Bizonyára minden hívő embernek van kedves Mária képe, szobra, az ikonográfiában megjelenítése. E sorok írója vasárnaponként találkozik vidéki (falusi) templomban a Szent Szűzzel, aki a karján tartja a Fiát, és akit a Mária-teológia így nevez: „Bölcsesség Széke”. Ősi kép ez is, miként a Szeplőtelen Fogantatás ábrázolása a Biblia nyomán. Hosszú lenne fejtegetésekbe bocsátkozni, mindenesetre annyi elmondható, hogy minden történelmi kor sajátságos tartozékkal (attribútummal) látja el. Ekként kap az ősi kép koronát, jogart, kifejezve a védő-Anya, a gonoszt eltaposó Királynő oltalmazó voltát.

Az én kedves Mária-szobrom – az említett – abból az időből való, amikor az Ómagyar Mária-siralom íródott (1300-ban), a magyar nyelv még másként csengett hangzóival, de a költészet már nem hiányzott. Különben hogyan lehetett volna ezt írni-mondani: „Virág virága”? Arcán e szobornak időn túli a szépség, a báj; csupa gyöngédség, a népi-naiv ábrázolások finomságát sugározza. Nehéz lenne megmondani, ki volt a szobrász, melyik műhelyben készült. A barokk idők kicsit átformálták, s bizonyára jogar volt a Gyermek kezében, vagy földgömb („kormányozza népét”), de eltűnt a jogar, maradt a Bölcsesség védő anyai öle, az isteni valóság egyszerűsége, amely a Lényeg kifejezője.

Hozzá, róla szól az alábbi vers:

Égi szeglet üvegsíkja mögött
idők múlásában könnyeit hullatja
Vigasza az, mit átélt az örömben
mikor kedves Fiát sírban nem találta

Mások eltemették hárfáikat mondván:
az élet kopott tallér, mért daloljunk rajta?
Fogságából hogyha szabadul a lélek, várja
anyaszívvel, mikor nyílik zára

Ő a megnyílt ajtó, ha csukva az éden
Legszűkebb úton csillagösvény-rejtő
Csend-ölelt orcáján messzi század éled,
míg belül aggódás tőre általjárja

Tovább is szenvedő, ma sem más búsága –
temetetlen gondok egy nemzet szívében
Fejét amint tartja, virágnak Virága
Nem lehet hiába védő jelenléte.