A felújítás alatt levő szatmárnémeti székesegyház előtt felállított pódiumon mutatták be 11 órától a Jézus Szíve-búcsú magyar nyelvű szentmiséjét. Ennek előtte, reggel 8 órától a Kálvária-templomban Diacu Anton bákói plébános román nyelven celebrálta a legszentebb áldozatot, szentbeszédében a szeretet törvényére mutatva, amely, mint mondta, minden keresztény ember számára elsődleges kell hogy legyen. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, Jézus példát ad a szeretetre, az életre, nem csak a szenteknek, hanem minden bűnös embernek. Fél tíztől, szintén a Kálvária-templomban Román János a német közösség előtt mutatta be a búcsús misét, prédikációjában kérve a híveket, törekedjenek szívük tisztaságára. Kiemelte, a bűn bemocskolja a lelket, és nem engedi, hogy a szív szeretete megmutatkozzék az arcokon. Emlékeztetett, a hívők arca kell hogy Istent tükrözze a világban. „Tiszta szív és hála, szentgyónás és liturgia, megbocsátás és imádság – olyan fogalmak és egyben gyakorlatok, melyeket örökségül kaptunk elődeinktől, és drága kincsként kell továbbadnunk a következő nemzedékeknek” – húzta alá.

A székesegyház előtt ekkor már gyülekezett a tömeg, zarándokbuszok hozták az egyházmegye híveit, valamint a távolabbról, határon túlról is érkezőket. Tizenegy óra előtt a parkban már minden árnyékos helyet elfoglaltak, imádkozva várták a papság és a püspökök vonulását, a szentmise megkezdését. Az idei búcsú nagymiséje meghívott főcelebránsa és szónoka Varga László kaposvári megyéspüspök volt, aki homíliájában Jézus Szívének szemlélésére hívta a híveket.

A Szent Szív legfontosabb jellemzőiről beszélt, amelyek átformálhatják az ember életét. Mint elsőként kiemelte, Jézus Szíve engedelmes szív. „Jézus engedelmessége önként, szabadon, szeretetből vállalt függés a Mennyei Atya szeretetétől. Akarjuk megtenni a Mennyei Atya akaratát, kerül, amibe kerül! Jézus az engedelmességben elment a végsőkig, a halálig. Csak akkor hiteles a tiszteletünk, ha hajlandóak vagyunk követni őt az engedelmességben.”

Jézus Szíve megbocsátó szív. „Tanúságot tett arról, hogy Isten szereti a bűnösöket, bennünket. Ha hiszünk ebben a megbocsátó szeretetben, és ki merjük mondani: Atyám, bocsáss meg, mert vétkeztem ellened, akkor beárad és újjáteremt bennünket ez a megbocsátó szeretet. Lehetővé válik számunkra, hogy mi is megbocsátókká váljunk, vagyis továbbadjuk másoknak Isten megbocsátó, bűnösökhöz forduló szeretetét. Kérjük Isten kegyelmét, hogy el tudjuk fogadni ezt a megbocsátást, és kérjük Isten kegyelmét, hogy a megbocsátás emberei legyünk.”

Jézus Szíve az irgalmasság edénye. „Istennek nem egy tulajdonsága az irgalom, Isten maga az irgalom. Hogyan tudjuk Isten irgalmát kiárasztani erre a világra? Nagyon szép tanítása Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló beszéd. Ahhoz, hogy megszülessen az irgalom, nem csak észre kell venni a szenvedő embert, az éhezőt, a szomjazót, a beteget, a bűnöst, az idegent, a szükségben lévőt, a peremre jutottat körülöttünk, hanem meg kell engednünk, hogy a másik ember szenvedésének a látványa megállítson bennünket, és el tudjon téríteni eredeti úti célunktól, szándékunktól. A példabeszédben a pap és a levita is meglátta az összevert, kifosztott, vérben fekvő embertársát, de mindegyik továbbment. A szenvedő ember látványa nem tudta megállítani őket, mert fontos dolguk volt. Csak a szamaritánus volt az, akit annyira megérintett a szenvedő ember látványa, hogy képes volt megállni, lehajolni, fölemelni és gondoskodni arról, aki szenved. Mindegyikünkben van elegendő irgalom, mert mindegyikünk szívében ott van a Szentlélek, csak nem engedjük meg, hogy ez az irgalom kiáradjon.”

Jézus Szíve az egységbe szerető szív. „Kegyetlenül megosztott világban élünk. Megosztottak a családjaink, az egyházközségeink, a közösségeink, a társadalom. Politikailag, gazdaságilag, ideológiailag megosztottságban szenvedünk. Jézus végrendelete, amit János evangéliumában ránk hagyott, így szól, »legyenek mindnyájan egy«. Minél nagyobb a megosztottság, annál nagyobb teret kap a gonosz körülöttünk és bennünk. Legyünk bátrak az egységteremtésben, mert Jézusban egység van, és ő Isten országának egységébe akarja gyűjteni az embereket. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, fel kell ismernünk, hogy megosztottak vagyunk, és minden viszály, háborúskodás az emberi szívben jelen levő megosztottságból fakad. Az előítéletből, a bűneink őrizgetéséből megosztottság fakad. Legyünk bátrak az egység útjának a kiépítésében.”

Jézus Szíve szenvedélyesen szerető szív. „Isten nem csak szeretget bennünket, nem csak itt-ott ad egy kis szeretetet, hanem teljes szívéből, méricskélés nélkül, túláradó módon, mindent odaadva szeret. Ha szemléljük és megértjük Jézus Szívét, akkor megértjük ezt a szenvedélyes szeretetet. Kérjük Isten kegyelmét, hogy a válaszunk is szenvedélyes szeretet legyen. Ha igent mondunk erre, akkor Isten meg fog dicsőülni. Ha az emberek látják a tetteinket, szenvedélyes istenszeretetünket, dicsőíteni fogják a Mennyei Atyát.

Az áldozás után előtűntek a hívek a park fáinak árnyékából, ezernél is többen sorakoztak fel az Oltáriszentség mellett. Ahogy lassan, énekelve, zarándoktábláikkal haladtak, kevésnek bizonyult a főtér körútja, körbezárt a vonulók sora. Miután az Oltáriszentség visszaért a pódiumon felállított oltárhoz, a hívek együtt énekelték a Jézus Szíve-litániát, majd felajánlották önmagukat, életüket Jézus Szívének. Varga László az Oltáriszentséggel adott áldást.

Schönberger Jenő főpásztor végül megköszönte Varga László kaposvári megyéspüspöknek az ünnepi szentbeszédet, mindenkinek a részvételt és a szervezésben nyújtott segítséget. A hívek a teljes búcsú elnyeréséért előírt imák közös elmondása, a himnuszok eléneklése után indultak haza.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír