Lassan már kezdjük megszokni, hogy Ferenc pápa újra és újra prófétai erejű, meghökkentő kijelentéseket és kezdeményezéseket tesz az egész Egyház számára. Felráznak bennünket a Szentatya ezen cselekedetei. Ezek közé sorolhatjuk azt a mostani szándékát is, hogy az elmúlt év december 8-án meghirdette a Szent József-évet. Ebből az alkalomból egy nagyon gazdag apostoli buzdítással fordult a hívő emberekhez. Megkockáztatjuk, a nem hívő emberek is lelki haszonnal olvashatnák ezt a levelet.

Kétségtelen, az Egyház kezdetétől fogva, de az utóbbi évszázadokban különös módon is a pápák figyelmének előterébe került Szent József alakja. Így különböző titulusokkal illették őt a századok folyamán: IX. Piusz pápa „az Egyház védőszentjének”, XII. Piusz „a munkások védelmezőjének”, II. János Pál „a Megváltó őrzőjének” nevezte. Arról sem feledkezhetünk el, hogy nagyon régi hagyomány szerint szokás Szent Józsefet „a jó halál kiesdőjének” is nevezni. Ezek a megnevezések mind-mind arra utalnak, hogy a hívő emberek lelki életének alakulásában Szent Józsefnek – az evangéliumokban való „hallgatása” ellenére is – mind a mai napig nagy hatása van. Talán az sem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa kezdeményezésére Ferenc pápa megválasztása után nem sokkal (2013. május 1-jén) úgy rendelkezett, hogy a továbbiakban a szentmisében mind a négy eucharisztikus kánonban a Boldogságos Szűz Mária nevének említése után Szent Józsefet is megszólítsuk. A nép ajkán szerte a világegyházban sok-sok imádság él, amelyek szintén ennek az élő tiszteletnek a kifejeződései. Talán az sem érdektelen ebben az összefüggésben, hogy bizonyára azért kapja nagyon sok fiúgyermek ma is a József nevet, mert szülei vallásosságában megkülönböztetett szerepe van a szentnek.

Most rajtunk a sor, hogy a Szentatya prófétai kezdeményezését kövessük.

Egy teljes esztendő áll rendelkezésünkre, hogy Szent József lelkiségét felfedezzük, vagy tovább mélyítsük magunkban és szeretteinkben. Katolikus vallásosságunknak egy olyan szentje ő, akitől férfi és nő, fiatal és idős egyaránt sokat tanulhat, kétkezi munkás és értelmiségi egyaránt.

Egyházmegyénkben a Szűzanya-búcsú miatt május 1-jén fogjuk megnyitni az emlékévet. Hamarosan egy kis füzetet is kiadunk, amely imádságok és ájtatosságok gyűjteménye lesz. Ezek segíthetnek bennünket az egyéni és a közösségi imádságok megtermékenyítésében és Szent József lelkiségének mélyebb megismerésében.

Néha a túlzó profánság félelme lesz úrrá az emberen, amikor arra gondol, hogy milyen lehetett Szent József és Jézus kapcsolata. Mivel az evangéliumok nem nagyon segítenek bennünket kérdéseink megválaszolásában – hacsak nem néhány már jól ismert teológiai igazság kimondásával –, bátran el kell engednünk a fantáziánkat, hogy választ kapjunk például arra kérdésre,

vajon József elmesélte-e Jézusnak azt a látomását, amelynek hatására mégis vállalta a törvényes apaságot. Vagy személyes szeretetén túl, hogyan beszélt a gyermek Jézusnak Isten szeretetéről? Milyen jó lenne észrevétlenül melléjük szegődni és belehallgatni beszélgetésükbe, miközben ők nagy hozzáértéssel, szekercével faragják a megmunkálásra váró fát!

Biztosan sok új felismerésre jutnánk lelki életünk gazdagodásának szempontjából. Talán leginkább arra, amire Ferenc pápa is utalt az Atyai szívvel kezdetű, a Szent József-évet meghirdető apostoli levelében: „József boldogsága nem az önfeláldozás, hanem az önajándékozás logikájában rejlik” (PC 7.).

Azt kívánom mindnyájunknak, hogy Szent József tisztelete növelje bennünk az Istennek tetsző önátadottságunkat! Legyen jelen Szent József mindennapi imádságos életünkben sokkal inkább, mint eddig, hogy segítő, oltalmazó közbenjárását is állandóan megtapasztalhassuk mindennapi életünkben!

Veres András győri megyéspüspök

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó (archív): Merényi Zita; illusztráció: Wikimédia Commons