A Szentatya kedden reggel 7 órai kezdettel a Szent Márta Ház kápolnájában szentmisét mutatott be, amelyen vatikáni alkalmazottak vettek részt. Ferenc pápával együtt misézett Rino Fisichella olasz érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke és a Tanács titkára, José Octavio Ruiz Arenas kolumbiai érsek. A szentmisén a Tanács munkatársai, a Vatikán Állam kormányzóságának műszaki szakértői és az Asztalos műhely munkásai voltak jelen. A Szentatya homíliájában ismét az egyházi karrierizmus kérdését boncolgatta és szembe állította vele az áldozatvállalás értékét. Jézus nyomába szegődni azt jelenti, hogy vállaljuk a keresztutat, nem pedig azt, hogy építjük karrierünket.

A Szentatya egy evangéliumi jelenetből indult ki. Péter apostol azt kérdezi Jézustól, hogy milyen jutalmat kapnak azok, akik követik őt. A kérdés lényegében minden hívő embert érinti. Jézus azt válaszolja, hogy sok szép dologban lesz részük, ám nem kerülhetik el az üldöztetést. Az Úr Jézus útja ugyanis a kicsivé válás útja, amely a keresztáldozatban teljesedik ki. Nehézségek és üldöztetések mindig lesznek, éppen mivel Jézus járt elsőként ezen az úton. 

Vannak olyanok – mondta a pápa – akik számára Jézus követése egyszerűen egy kulturális javaslat választása, magasabb pozíció, nagyobb hatalom keresése. Az egyház történelme tele van ezzel, kezdve a császárok, számtalan más uralkodó és annyi személy példájával. Vannak ilyen papok és püspökök is – folytatta gondolatmenetét a pápa. „Én nem mondom, hogy sokan vannak, ám vannak akik azt állítják, hogy igenis bőven vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy Jézus követése karriert jelent.”

A helyes megközelítés az, amit Jézus Péternek válaszol: megkapsz mindent, de üldöztetés árán. Nem lehet eltávolítani a keresztet Krisztus életéből. Ez persze nem jelenti azt, hogy a keresztény hívőnek ártania kell önmagának. A hívő ember szeretetből követi Jézust, de az irigykedés és az ördög mindig közbelép. A mai világ szelleme nem tolerálja a tanúbizonyságot. A Szentatya itt Boldog Kalkuttai Teréz anya példáját hozta fel. A mai világ azt tartja értéknek, hogy Teréz anya annyi mindent tett, ám azt soha nem emlegetik, hogy naponta órákat töltött az Oltáriszentség előtt. A mai világ szociális tevékenységre fokozza le a keresztény szeretetszolgálatot. Mintha a keresztény élet csak külső máz lenne. Jézus hirdetése nem merül ki abban, hogy egy ecsetvonással kellemesebbé teszünk valamit. Jézus hirdetése nem áll meg a felületnél, hanem egészen a csontig, a szívig hatol és belülről alakít át. Mivel ezt nem szereti, nem tűri a világias szellem, megkezdődnek az üldözések. 

Aki elhagyja saját házát és saját családját, hogy kövesse Jézust, az százszorosát kapja már itt a földön. Jézus követése határozottan ez: szeretetből nyomába szegődni, ugyanazon az úton haladni, amin Ő jár. „Kérjük mi is Jézus követésének kegyelmét, hogy azon az úton járjunk, amelyet ő mutatott nekünk és amelyre ő tanított meg bennünket. Ő pedig soha nem hagy minket magunkra, mindig velünk marad.”

(ik) 

A szöveg a következő oldalról származik http://hu.radiovaticana.va/news/2013/05/28/j%C3%A9zus_k%C3%B6vet%C3%A9se_nem_karrier%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9s,_hanem_a_kereszt_%C3%BAtja_%E2%80%93_ferenc_p%C3%A1p/ung-696280

a Vatikáni Rádió honlapjáról