Életünkben mindig van egy Jézus előtti és Jézus utáni időszak. Krisztus második teremtést vitt bennünk végbe, amelyet ki kell bontakoztatunk életmódunkkal – fejtette ki a Szentatya.

Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a napi olvasmányokhoz fűzte gondolatait. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének középpontjában megváltásunk misztériuma áll. Az apostol ezt a "Jézus előtt és a Jézus után" logikájával akarja megmagyarázni (Róm 6,19–23). Szent Pál szemétnek nevezi a Jézus előtti időszakot, míg Jézus nyomán új teremtés következett be.

Újjá lettünk teremtve Krisztusban – hangsúlyozta a pápa. Krisztus vére újjá teremtett bennünket ez a második teremtésünk. Ha azelőtt egész életünk, testünk, lelkünk, szokásaink a bűn útján jártak, az újjáteremtés után azon kell fáradoznunk, hogy az igazságosság, az életszentség útján haladjunk. Használjátok ezt a szót: életszentség – buzdított homíliájában a Szentatya. Mindnyájan részesültünk a keresztség szentségében; abban a pillanatban szüleink nevünkben hitvallást tettek: „Hiszek Jézus Krisztusban”, aki megbocsátotta bűneinket.

Hiszek Jézus Krisztusban! – Ezt a Jézus Krisztusba vetett hitet tovább kell vinnünk. Keresztényként élni azt jelenti, hogy tovább visszük ezt a Krisztusba vetett hitet, ezt az újjáteremtést. A hit révén olyan tetteket kell végrehajtanunk, amelyek az életszentséghez vezetnek. Tovább kell vinnünk azt az első megszentelődést, amelyet a keresztségben kaptunk.

Nagyon gyengék vagyunk, és oly sokszor vétkezünk; nem vagyunk tökéletesek. Ez az életszentség útja? Igen is, meg nem is. Hiszek Jézus Krisztusban, de úgy élek, ahogy nekem tetszik. Nem, ez nem tesz szentté téged. Ez így nincs rendjén. Ellentmondásos. De ha azt mondod: igen, bűnös vagyok, gyenge vagyok, és mindig odatérsz az Úrhoz, és azt mondod: Uram, te erős vagy, adj nekem hitet, te meg tudsz engem gyógyítani, akkor a kiengesztelődés szentségében meggyógyíttatod magad. Igen, tökéletlenségeink is hasznosak az életszentség útján. Erről szól Pál apostol. Ennek tudata nélkül kereszténységünk nem használ senkinek. Sőt: a képmutatás útjára vezet el. „Kereszténynek mondom magam, de pogányként élek”.

Néha azt mondjuk, hogy félig vagyunk keresztények. Szentek vagyunk, megigazultunk, megszentelődtünk Krisztus vére által: ezt a megszentelődést kell továbbvinnünk. És nem vesszük ezt komolyan. Langyos keresztények vagyunk. Egy kicsit olyanok, mint a „rózsavízzel megkeresztelt keresztények”. Keresztény máz, egy kis katekézissel leöntve, de belül nincs igazi megtérés, nincs Pál meggyőződése: „Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil, 3,8).

Ez volt Pál szenvedélyes szeretete, és ez legyen minden keresztény szenvedélyes szeretete! Hagyjunk ott mindent, ami eltávolít Jézus Krisztustól! Kérjük Szent Pál közbenjárását a kegyelemért: hogy komolyan megéljük keresztény hitünket, hogy valóban higgyük, hogy Jézus Krisztus vére által megszentelődtünk – emelte ki csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír