Isten Fia, aki érettünk emberré lett, aki beteljesítette az izajási Szenvedő Szolga sorsát, amikor „engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” - a legnagyobb példát adta az alázatosságra. Többször hirdette, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta tanítványai lábát.

Jézus a vasárnapi evangéliumi szakaszban is az alázatra tanítja az előkelő farizeus házában a meghívottakat, amikor látja, hogy válogatják a főhelyeket: „Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre…” Tanítása nekünk is szól. Ma is tapasztaljuk lakodalmak, ünnepségek alkalmával, hogy az előkelőbbeknek át kell adni az első helyeket; a szerényeket ilyenkor nem éri szégyen. De itt nem csupán bizonyos udvariassági szabályok megtartásáról van szó.

A jézusi alázat nem csupán illendőség diktálta szerénység, hanem a cím- és rangkórság megbélyegzése, amely mögött a gőg és a másokat elnyomó törtetés húzódik meg.

Ő maga, a Mester több ízben tanította apostolait is, hogy náluk, az ő követőinél ne úgy legyen, mint a társadalmi-politikai életben, ahol sokszor a jobb helyekért való törtetés, az uralkodási vágy érvényesül, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a többiek szolgája. Többször hirdette, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta tanítványai lábát,

Örömmel látjuk – és ezt a nagyvilág csodálja –, hogy Ferenc pápa megválasztása első pillanatától kezdve minden szavával és gesztusával a jézusi alázatra ad példát bíboros társainak, a római Kúria papjainak, püspököknek és papoknak egyaránt. Az ősi maxima szerint a pápa: „servus servorum Dei” = Isten szolgáinak szolgája.

Ferenc pápa nem trónról uralkodik, hanem szolgálni akarja Krisztust és Egyházát, az embereket alázatos egyszerűséggel. Róma püspökének pápai lakosztálya a Szent Márta-ház egy szobája, a testőrsége számát lecsökkentette, közvetlen kapcsolatba kerül a hívősereggel. Sok szó esik a Kúria reformjáról. Ez kétségkívül előkészületben van.

De Ferenc pápa számára fontosabb és sürgetőbb az egyházi vezetők személyes megújulása, a Kúria moralitásának reformja, a karrierizmus megszüntetése stb. Az egyházi embereknek azért kell a Kúriába jönni, hogy dolgozzanak és a pápának - a pápával - szolgáljanak. Mindez alkalmazható a helyi püspöki kúriákra, plébániákra is. Gondolhatunk egyes klerikusok karrierizmusára, a piros vagy lila cingulumok utáni törtetésre.

De a Rómát, a római Kúriát vagy általában az egyházi vezetőket bírálókhoz is szól Jézus tanítása: nézzenek magukba, amikor másokat bírálnak, és az életreformot mindenekelőtt önmagukon kezdjék. Jézus példabeszéde és annak csattanója vonatkozik valamennyi keresztény hívőre, mindnyájunkra: „Aki magát megalázza, azt fölmagasztalják.”

Példaképünk az alázatos Jézus és Édesanyja, az Úr Szolgáló leánya, akinek Magnificatjával naponta imádkozzuk: „Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt…”

(Lk 14, 1. 7-14)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír