„Senki sem próféta a saját hazájában”, vagyis senkit sem fogad be prófétaként az a közösség, amelyben felnevelkedett – hangzott el a Szentatya elmélkedésében, mely a vasárnapi evangéliumi szakaszra épült.

Miután Jézus, harminc éves kora körül elhagyta Názáretet, és egy idő óta máshol hirdette az igét, s gyógyított, egy alkalommal visszatért lakhelyére, és a zsinagógában kezdett tanítani. Az emberek csodálkoztak tanításán, bölcsességén, és feltették a kérdést: „Honnan vette mindezt?” „Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? Nem az ács ez, a Mária fia?” (vö. Mk 6,4).

Érthető, hiszen emberileg nehéz megnyílni az isteni dimenziónak. Nehéz elhinniük, hogy az ács Fia Isten Fia. Jézus, a názáretiek lelki bezártsága miatt ott nem is tudott csodát tenni, „csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét” (Mk 6,5). Krisztus ugyanis nem kérkedni akart hatalmával, hanem csodái Isten szeretetének jelei voltak. Ezek akkor következnek be, amikor találkozik az ember kölcsönösségével.

Az evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus maga is csodálkozott a názáretiek hitetlenségén. Bizonyos értelemben Jézus is megbotránkozik. Bár tudja, hogy senki sem próféta saját hazájában, a názáretiek szívének bezártsága mégis felfoghatatlan marad számára: hogyan lehetséges, hogy nem ismerik fel az Igazság világosságát? Miért nem nyílnak meg Isten jóságának, aki osztozni kívánt emberségünkben? Valójában az ember Jézus Istent teszi láthatóvá, teljes egészében Isten lakik benne.

Miközben szüntelenül más jeleket, csodákat keresünk, nem vesszük észre, hogy az igazi jel Ő maga, a megtestesült Isten. Ő a világegyetem legnagyobb csodája: Isten egész szeretetét magába zárja egy emberi szív, egy emberi arc.

A pápa emlékeztetett rá, hogy Szűz Mária valóban megértette ezt a valóságot. Mária nem botránkozott meg Fián: Jézus iránti csodálata tele van hittel, szeretettel és örömmel, amikor egyszerre látja őt emberinek és isteninek. A Szentatya arra buzdított, hogy tanuljanak Máriától, aki Anyánk a hitben; ismerjük fel Krisztus emberségében Isten tökéletes kinyilatkoztatását.

Az Úrangyala elimádkozása után Benedek pápa köszöntötte a Jasna Gorában összegyűlt lengyel zarándokokat, a Mária Rádió családjának tagjait, akik a hazáért, a családokért és a szólásszabadságért imádkoznak. Köszöntötte a Boldog II. János Pál által ihletett Új Évezred Műve alapítvány Lublinban összegyűlt fiataljait, akik a majdaneki egykori koncentrációs táborban vasárnap este különböző vallású hívekkel együtt imádkoztak a békéért.

A Szentatya lélekben csatlakozott ezekhez az eseményekhez: fohászkodott a békéért, a világért, Lengyelországért és mindannyiukért. Franciául arra buzdította a zarándokokat, hogy a vakáció idején se feledkezzenek meg Istenről, továbbra is imádkozzanak, és vegyenek részt vasárnaponként a szentmisén.

A pápa külön üdvözölte Castel Gandolfo lakóit is, akik a hagyománynak megfelelően minden nyáron nagy szeretettel fogadják: „Szívélyesen köszöntöm a helyi közösséget, és azt kívánom, hogy minden családnak legyen része pihenésben, testi-lelki feltöltődésben” – hangzott XVI. Benedek pápa jókívánsága.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír