„Lelkedet ki kell kovácsolni.
A hitetlenség merevségét kalapáccsal kell verni,
hogy a salak lehulljon, és megmaradjon, ami tiszta;
és hogy a rozsda lepattogjon, és csak a tiszta acél maradjon.”

Kürillosz 315 körül született, feltehetőleg Jeruzsálemben, keresztény szülők gyermekeként. Ifjúságáról nem sokat tudunk, de katekéziseinek ékes nyelvezete kitűnő iskolai képzésre utal. Kora ifjúságától buzgón tanulmányozta a Szentírást. 343-ban Jeruzsálemben pappá szentelték. Hamarosan híre támadt ékesszólásának; böjti időben ő helyettesítette a püspököt a hitújoncok keresztelési előkészítésében.

350 táján, Maximosz püspök halála után a metropolita hozzájárulásával jeruzsálemi püspökké választották. Az ő püspöksége alatt akarta a hitehagyott Julianus császár újból felépíteni a jeruzsálemi templomot a kereszténység megszüntetése érdekében, de terve meghiúsult.

Cirill szinte egész életében az arianizmus ellen küzdött. 35 évi püspökségéből 16 évet töltött száműzetésben. A koncepciós per nem az arianizmus miatt küldte száműzetésbe, hanem a püspökség vagyonának tékozlása címén, ugyanis az éhínségben szenvedők ínségének enyhítésére eladott egy sor általa feleslegesnek ítélt holmit. 381-ben részt vett a II. konstantinápolyi zsinaton.

Hazatérése után elsőként azon visszásságokat kellett fölszámolnia, amelyek a szakadások és pártoskodások következtében támadtak Jeruzsálemben. Nisszai Szent Gergely 378-ban igen sötét leírást ad ezen évek Jeruzsáleméről: „Nincs itt egyetlen olyan gonosz bűn, amely nagy orcátlanul föl ne ütötte volna a fejét: perverziók, házasságtörés, rablás, bálványimádás, mérgezés, rágalmazás és gyilkosság, egyszóval a bűntettek minden fajtája elterjedt itt, és tartja magát nagy makacssággal”. A város két táborra szakadt az ariánusok és ellenfeleik között. Cirillt támadták az ariánusokhoz fűződő kapcsolata miatt, jóllehet a konstantinápolyi zsinat megállapította a „nagyon tiszteletreméltó és jámbor” Cirill személyéről, hogy sokat harcolt az ariánusok ellen.

Mértéktartó és másokat mérsékletre vezető szellem volt. Mindennél fontosabb volt számára a keresztény szeretet törvénye és az egységre törekvés. Leginkább mint katekéta vált ismertté, huszonnégy katekézise révén, melyekben a katolikus hitigazságokról és a három beavató szentségről – a keresztségről, a bérmálásról és az Oltáriszentségről – tanít. Beszédeit hallgatói jegyezték le, így maradtak az utókorra. Maradandó jelentőségű katekéziseiben rendszerezte a katolikus hittételeket; erőteljes, konkrét és mindig a Szentíráson alapuló katekézist fogalmazott meg. Célja az volt, hogy a katekumenek a keresztség szentségének felvétele után hitüket még jobban elmélyítsék, és az életükkel tegyenek tanúságot, hogy Krisztus követői lettek. Oktatásának mottója a következő volt: „A keresztény Krisztus hordozója.” Tanítását kiegyensúlyozottság jellemzi: nem gyalázza a testet, a teremtés csodáját látja benne. Nyelvezetéből, gondolatvilágából derűlátás sugárzik, költői szárnyalás jellemzi.

386. március 18-án halt meg. 1893-ban XIII. Leó pápa egyháztanítóvá nyilvánította. Ünnepét már az V. században megülték, március 18-án; a római kalendáriumba 1882-ben vették át.

Istenünk, ki Jeruzsálemi Szent Cirill püspököd által csodálatosan elvezetted Egyházadat az üdvösség misztériumának mélyebb megértésére, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy egyre jobban megismerjük Fiadat, és így életünk mind gazdagabb legyen! Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír