Lotharingia és a Francia Királyság határán feküdt egy kis falu, Domrémy, melyben 1412. januárjában megszületett egy kislány, akire a körülmények szerint egyszerű jövő várt. Apja ugyan tehetősebb paraszt volt, de még ez sem tette volna lehetővé, hogy egy parasztlány ekkortájt műveltséget szerezzen. Három éves, amikor az Azincourt-i csatában az angolok súlyos vereséget mérnek a franciákra, akiknek szembe kell nézniük a burgundok támadásával is. Az 1420-as troyesi szerződés politikailag szinte teljesen kisemmizi a francia trónörököst, s az angol V. Henrikre testálja a francia trónt. A kicsi lány ebből csak azt veszi észre, hogy az angol zsoldosok pusztítják az országot, az öldöklés egyre kegyetlenebb, mivel az angol katonák-zsoldodok vállalkozásnak tekintik a háborút, s igyekeznek minél nagyobb hasznot húzni a háborúból.

1425 nyarán a felcseperedett lánynak, Jeanne-nak azonban látomása lesz, égi hangot hall, mely arra sarkallja, hogy siessen a királyhoz, VII. Károlyhoz. (A látomások az adott korban nem voltak ritkák, ezért első megközelítésben Jeanne sem keltett nagyobb feltűnést.)

Idővel a család egy erődített városban talál menedéket a burgundok elől, s itt nyílik lehetősége arra, hogy találkozzon azzal a kapitánnyal, akinek feltárja látomását: a király segítségére kell kelnie, vagyis fel kell szabadítania Orleanst, majd Reimsban meg kell koronáztatnia a királyt. Természetesen nem hisznek a lánynak, de többszöri győzködés után ráveszi a kapitányt, hogy adjon Jeanne-nak férfiruhát, fegyvert s kísérőket, hogy a burgundiak által ellenőrzött területen áthaladva felkereshesse a királyt. A 17 éves lány tettét siker koronázza, átjut az ellenség vonalain - bár ezt az induláskor nem tartották valószínűnek -, s a király is fogadja, akit az udvaroncok gyűrűjében is felismer (pedig azelőtt sohasem látta).

Ezután hosszas kihallgatások és szüzességi vizsgálat következett, de ezeken a próbákon is átküzdötte magát. A katonák között az a szóbeszéd járta, hogy történelmi igazságtételre kerülhet sor, mert VI. Károly felesége, vagyis egy nő juttatta a trónt az angolok kezére (ugyanis Izabella kötötte meg az elmebetegségben szenvedő VI. Károly helyett a troyes-i szerződést), ezért csak egy másik nő, mégpedig szűz képes kiküszöbölni a korábbi tévedést.

Ez fellelkesítette a demoralizált hadsereget, melynek egy kisebb egységével nemcsak, hogy bejutott Orleans-ba, hanem napokkal később az angolok egyik erősségét is elfoglalta. Ezután egymás után vették be az erősségeket, s habár többször is megsérült, a hadak éléről nem távozott.

Végül az angolok felhagytak Orleans ostromával, s ez Jeanne D' Arc csodatévő erejének bizonyságául szolgált. Maga az "Orleansi Szűz" nem harcolt, nem ölt meg senkit, csak a maga készítette zászlót vitte az egyre növekvő had élén. Valószínű azonban, hogy néhány stratégiai elvet nő létére is sikerült ellesnie, s alkalmaznia.

Ami ennél viszont sokkal fontosabb volt, visszaadta a hadseregnek az önbizalmát, s ezáltal a szomszédos városok elfoglalásába kezdhettek. 1429. június16-án Reims is megnyitotta kapuit, s egy hónappal később VII. Károlyt törvényesen királlyá is koronázták.

A szertartást követően észak felé vonult a hadsereg Compiegne felé, majd dél felé (Saint-Denis) fordultak, itt viszont kettős kudarc érte: a várost sem sikerült bevenni, s ő maga is súlyosan megsebesült.

Még fel sem épült, amikor Compiegne-iek segélyhívására kis sereggel elindult, a városba még bejutott, de egy váratlan kirohanás alkalmával a burgundiak fogságba esett. Védőszentjeit segítségében reménykedve próbált megszökni - a hetven méter magas toronyból kivetette magát. Ugyan életben maradt, de elmenekülni már nem tudott. A francia király nem fizetett váltságdíjat a burgund hercegnek, így átadták az angoloknak, akik Rouenban börtönbe vetették.

Hosszas inkvizíciós per kezdődött, melynek során azt kívánták igazolni, hogy nem Isten vezérelte Jeanne-t, hanem egy egyszerű eretnekkel van dolga az egyházi hatóságoknak. Jeanne d' Arc először a dominikánus inkvizítorok által felhozott összes vádpontot elutasította, később a megfélemlítés hatására (pl. nem hallgathat misét) megtört.

Bűnösnek ismerte el magát babonaság, hazudozás, kérkedés, istenkáromlás, árulás stb. vétkében. De nem sokkal ezután visszavonta vallomását, s emiatt újabb tárgyalást folytattak le, melynek eredményeképp, mint visszaeső bűnöst halálra ítélték. Valójában egyik esetben sem egyszerű egyházi ítéletről van szó, hanem inkább politikai döntésről: az angolok belátták, hogy csak akkor nyerhetnek, ha lerombolják a fiatal lány nimbuszát, s ezzel a hadsereg lelkesedését is letörik.

1431. május 31-én elevenen elégették a város piacterén.

VII. Károlynak később a szemére vetették, hogy cserbenhagyta az "Orleans-i Szűzt", s emiatt felülvizsgáltatta a korábbi ítéletet. A helyzetet 1431-ben ugyanis az súlyosbította, s egyes vélemények szerint a király ezért sem sietett Jeanne d' Arc segítségére, mert korábban a lány engedetlenséget tanúsított, a király engedélye nélkül indult csatába.

Másrészt az angolok is azt terjesztették, hogy az inkvizíciós tárgyalás során megtagadta királyát Jeanne. Miután 1456-ban a jegyzőkönyvek vizsgálatakor kiderült, hogy ez nem igaz, másrészt a nép is szentként kezdte tisztelni, ezért semmissé nyilváníttatta az ítéletet. A XIX. században pedig az addig is szentként tisztelt "Orleansi Szűz" szentté avatási procedúrája is elkezdődött, de csak jóval később, 1909-ben avatták boldoggá, 1920-ban pedig szentté.

Forrás:

• Rubicon 2000/ 1-2.
• G. Duby - A. Duby: Jeanne d' Arc perei
  Európa K. Bp. 1989
• Anatole France: Jeanne d' Arc élete
  Gondolat K. Bp. 1972