Január 3. Szent Ferenc rendjében: Jézus neve emléknapja Fil 2,5-11; Mt 1,19-23 – VII. Kelemen pápa 1530-ban engedélyezte, hogy a ferencesek január 1-jén ezzel az ünneppel kezdjék az újévet. Mivel a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform október 11.-éről Isten anyjának ünnepét január 1-jére helyezte, 1965-ben engedélyt kaptunk arra, hogy a mai napon ünnepelhetjük Jézus nevét. Ismerjük-e Jézus nevének jelentését, és tudjuk-e, hogy mi az eredménye annak, ha Jézus nevét segítségül hívjuk?

Jézus nevének tiszteletét Sienai Szent Bernardin és tanítványai terjesztették, köztük Kapisztránói Szent János is (aki mindössze 6 évvel volt fiatalabb, mint Bernardin, és akinek Szent Bernardin mint népszónok is példaképe volt). Jézus neve: „Jehosua”, (röv.: „Jesua”) jelentése: Jahve a segítség, Jahve a Szabadító.

Az angyal nemcsak azt hozta József tudomására, hogy Máriának a gyermeke a Szentlélektől van, hanem azt is, hogy a Jézus nevet kell neki adni.

A „Jézus” név Izraelben gyakori és kedvelt név volt. Mivel a Szűzanya Jézusában Isten rendkívüli és egyedülálló módon „Emmanuel”= „velünk lakó Isten” lett, benne teljesült az időben első „Jézusnak”: a Józsuénak tett ígéret: hogy Jahve a mi Jézusunkkal lesz, és benne Jahve „Szabadítónak” nyilatkoztatja ki magát. (Mtörv 31,7.) A név lényegében ugyanazt akarja mondani, ami Mózesnek a csipkebokorból elhangzott. „Én az vagyok, aki mindig veletek vagyok.” A zsidó nép szorongatott helyzetében ezt fejtette ki Izaiás próféta, amikor megjövendölte, hogy egy szűznek a fia „Emmanuel” lesz, = „velünk az Isten”. Isten az ő nevének egyre mélyebb megértésére akart elvezetni, amikor azt akarta, hogy Fiát Jézusnak hívják. Isten addig is jelen volt népe körében, de Jézus Krisztusban szó szerint velünk lett az Isten, jelenléte rendkívüli módon megvalósult: belépett a történelmünkbe.

Miután Jézus „Úrrá” vált, vagyis megdicsőült testével együtt ott van a Szentháromság életközösségében, nem veszítette el a „Jézus” nevet, mint ahogyan nem veszítette el emberségét sem, de „Jézus” nevét a „kimondhatatlan Név” (= Jahve) hatalma töltötte el.

Jézus nevének erejével műveltek csodát a tanítványai (Ap.Csel 3,6; 4,30). Olyan eset is volt, amikor Pál apostol bosszankodott egy „jós szellemtől megszállt leány” miatt. Az Ap.Csel 16,18 szerint: Pál „hátrafordult és rászólt a gonosz lélekre: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében: menj ki belőle!” „Ki is ment akkor mindjárt.” – Sőt, még olyanok is csodát tehettek Jézus nevében, akik külsőleg nem tartoztak a tanítványok közé, de hittek Jézusban (Mk 9,38; Lk 9,49).

Hogy milyen ereje van Jézus nevének, arra nekünk, magyaroknak ékes bizonyíték lehet a nándorfehérvári csata, hiszen Kapisztránói Szent János nyomában Jézus nevének segítségül hívásával győztek a magyar seregek. ! Amikor Jézus nevét kimondjuk, arra kell gondolnunk, hogy Jézus egylényegű az Atyával, és Isten nemcsak mindig velünk van, hanem meg is segít minket. Amikor Jézus nevének kimondásával kérünk segítséget, akkor arra is hatalmat kapunk, hogy Isten gyermekeinek bizonyuljunk – mindig, minden körülmények között.