Szombaton kisvecsernyével és köszöntő gondolatokkal fogadta Orosz István, a kegyhely őre a zarándokokat.

Római katolikus szentmisét mutatott be Pásztor Károly atya; majd görögkatolikus liturgia következett, Verdes Miklós vezetésével, aki idézte Szent II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtt elhangzott felszólítását, melynek alapja a jézusi felszólítás: „Ne féljetek!”

Az előesti szertartások sora következett: a Parasztászt a temetőben Szaplonczay Gergely és Trella Tibor, az Akathisztoszt Szaplonczay Gergely, a virrasztást és vecsernyét, amely körmenettel és agapéval zárult, Trella Tibor. A szombat utolsó szertartása az utrenye volt, melyet Dobos András szemináriumi rektor végzett.

Vasárnap utrenyét vezetett Mosolygó Tamás atya, római katolikus szentmisét mutatott be Szenes István atya, a katekézist Revák István atya tartotta.

Mindhárom görögkatolikus egyházmegyéből sok áldozópap érkezett, hogy a szentségek kiszolgáltatásában és az oltár mellett való szolgálatban a hívek rendelkezésére álljon, akár órákon keresztül gyóntatva. A lelkipásztorok segítői, a papnövendékek is egész hétvégéjüket rászánták az itteni szolgálatra.

Az egyházi év első ünnepére kivételesen nem érkeztek főpásztorok, hiszen az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, valamint az Európai Keleti Püspökök Találkozójának rendezvényein vesznek részt.

A búcsú legfényesebb szertartását Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke végezte, ő volt az ünnepi szónok is.

„Isten hozott mindenkit itthon, az atyai házban” – köszöntötte a megjelenteket. Tamás atya a tékozló fiú történetének felidézésével arról a hazatérésről tanította a híveket, melyet az Istenszülő készített nekünk elő születésnapján: terített asztallal várja azokat, akiket szeret. Az üdvözlő mondat ismétlésével beszédében újabb és újabb gondolatrétegeket hívott elő az „Isten – otthon, édesapa” komplex képében.

Hiszen „a terített asztal, az oltár mellett újra megtalálhatjuk önmagunkat, életünket, a válaszokat az élet kérdéseire”. Ilyen az atyai ház: a minket körülvevő, egyre kaotikusabbá váló világban, ahol pénz, cím, teljesítmény alapján értékelnek, az atyai házban megtalálhatom identitásom az atya tekintetének tükrében, meglelhetem önmagamban a szeretett gyermeket, akinek Ő engem tart – bontotta ki részletesen a képet.

A születésnapos édesanyának nem hoztunk ajándékot, neki az is ajándék, ha együtt vagyunk nála, hogy megvendégelhet bennünket. Sőt inkább ő ajándékoz meg bennünket: családot, testvért ad itt Máriapócson is, s jól tudja, hogy kérni akarunk tőle: szeretetet, könnycseppeket, imádságot.

Egyetlen ajándéknak örülne – folytatta Tamás atya a gondolatmenetet –, ezt kéri csupán tőlünk, az egyetlent, ami elhangzik szájából az Evangéliumban: „tegyétek, amit Krisztus mond.”

„A terített asztal mellett az Eucharisztiában megérezzük az otthon ízét, melegét; az Eucharisztiában példát is kapunk: az önmagát feláldozó, önmagát nekünk ajándékozó, szeretetével minket átölelni akaró Isten példáját. Ezzel térünk haza, hogy a kapott ajándékok gazdagságával, a szeretet szabadságával, onnan elindulva, ahol otthonra leltünk, táplálkoztunk, erőt merítettünk, otthont teremtsünk másoknak is.”

Szöveg: P. Tóth Nóra, Orosz Rita

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely, P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír