Lackfi János: ISTEN ÁRVÁJA

Árva az ember, mondja a pápa,
mert magának teremtette az Isten,
aki magát is árva Istenné teszi értünk,
egymással válhassunk teljessé,
Atya és gyermek. Testvérekké sem
lehetünk, csak általa, benne, vele,
hiszen attól testvérek valakik,
hogy a közös atyától jön testük, vérük.
És láttuk mindannyian árvának
Péter utódját, a nagy Covid idején,
az ürességtől kongó Szent Péter téren,
esőben araszolt, beszélt a ferdén táguló
térben, míg a húsvéti kórus jajongása
ki-kicsapott a templomból, világnak
árvaságát vette magára fehér köntösben,
benne tükröződött, milyen védtelenek
vagyunk mindannyian, rács mögött kuksoló,
önmagunkkal összezárt járványlakók.
Ő lett árvaságunk, ő tárta kezét helyettünk
is a teljességbe, az üres téren is töményen
Jelenlévő felé. Ő töltötte fel adatainkat,
sóhajainkat, kétségbeesésünket
a mennyei felhőbe helyettünk,
végtelenül távol volt tőlünk
és végtelenül közel is egyben.
Csak egy magányos öregember volt,
csak valaki, aki egyedül Krisztussal
lehet teljessé, csak olyan volt,
mint mi mindannyian a zsibongó
pixelek túloldalán. És láttam őt
a járvány eltakarodtával közelről,
döbbenet volt, embersokasággal
teltek meg a közterek, hősök lettünk
mind a Hősök terén, pár méterre
gurult el mellettünk Ferenc,
körbejárta a népeket, csecsemőket
áldott meg, kezeket szorongatott,
mintha nem is létezne félelem,
mintha a koronavírus tüskés
gombócai egy rossz álom kellékei
lettek volna. Fehér ruhában jött a
nagy hegesztőmester, hogy
egybeforrassza az eget a földdel,
Keletet a Nyugattal, magyarokat a
nemmagyarokkal, és megváltoztatta
hetekre a környék kémiáját,
ahogy az arrafelé lakók emlegették
ámulattal. Egy magas, hosszúhajú
fiatalember, akit a provokáló
újságírók meginterjúvoltak,
ugyan, mondaná meg, miért van itt,
a pápalátogatáson, meglehetősen
zavartan felelte, itt most szépet,
fennköltet kéne zengnie nyilván,
de nem igazán vallásos, fogalma
sincs, miért jött ki a térre, egyszerűen
csak úgy érezte, muszáj kijönnie.
Ebbe a belső muszájba kapaszkodom
most, világok omlásán, válságok évadán,
abba a fehér ruhás figurába, aki értünk
Isten árvája, és aki ennek a muszájnak
figyelmeztető jele, Lélek lakása,
Isten fuvarosa, emberek közös nevezője.

Fotó: Vatican News (Ferenc pápa 2020. március 27-én imát vezetett és rendkívüli, teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldást adott a Szent Péter-bazilika előtti üres téren, a világméretű koronavírus-járvány idején Isten irgalmába ajánlva Róma városát és az egész emberiséget).

Magyar Kurír