Kincs István Felsőőrön látta meg a napvilágot 1867. december 20-án. A családi háttérnek köszönhetően már gyermekként magába szívta a keresztény értékrendet és kultúrát. Szülei nagy gondot fordítottak gyermekük neveltetésére: az elemi iskola befejezése után a szombathelyi középiskolában, majd az egyházmegye szemináriumában tanult.

1891. július 16-án szentelték pappá. Előbb Vasszentmihályon, majd Nagyszentmihályon, később Kőszegen volt káplán. 1899-től plébánosként szolgált. 1901-ben Keresztényszocialista Munkásegyesületet alapított; nevéhez fűződik a Kőszegi Hitelszövetkezet létrehozása is. Az Emericanum irodai, nyomdai részvénytársaság és könyvkereskedés alapjait 1922-ben tette le. 1933-ban ugyancsak neki köszönhetően már katolikus nyomda is működött Kőszeg belvárosában. Ebben az évben pápai káplán címmel tüntették ki. Székesfehérváron a ma is működő Országos Papi Otthon és Szanatórium második emeleti ráépítését 1700 dollárral támogatta. Hosszú éveken át a kőszegi tanítóképző igazgatója volt. 1915-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává, 1940-től tiszteletbeli tagjává választották. 1935-ben szépirodalmi munkák díjazására 2000 pengős alapítványt hozott létre – írja H. Simon Katalin.

A múlt század elején élt magyar katolikus pap-írók között életútja nem nevezhető szokványosnak. Írói tehetségét korán felismerték. Kincs, akárcsak Mikszáth, versekkel indult az írói pályán, és csak később tért át a prózai elbeszélésre. Számos lapban jelentek meg írásai, ez írói jártasságát nagyban segítette. Állandó és külsős munkatársként publikált többek között a következő lapokban: Vasvármegye, Szombathelyi Újság, Vasmegyei Lapok, Szombathelyi Lapok, Vasmegyei Közlöny, Katholikus Szemle, Magyar Szemle, Magyarország, Jelenkor, Alkotmány, Tiszántúl, Dunántúl, Kőszeg és Vidéke, Fejérmegyei Napló, Dunántúli Hirlap. Első munkái között tartják számon az 1894-ben Szombathelyen megjelent A telhetetlen gangos: az Isten, ha lassan is, de biztosan ver című munkáját. Első novelláskötete Tarka világ címmel látott napvilágot 1895-ben: e kötetben 19 novella kapott helyet. Ugyanebben az évben mutatták be első színművét, A testvérek-et. A következő évben mutatták be A szomolányi kísértet című színművét. 1897-ben megjelent első regénye is, Tanulságos történetek címmel. Ettől kezdve évente s váltakozva jelentek meg novellái, színművei, regényei: A Magyar ég alatt (1898), Rajzok a kuruc világból (1899). Az öregapa c. regényt 1902-ben adták ki, s még abban az évben megjelent egyik legolvasottabb regénye is A leánymamák fia címmel. A század elején közölt publikációk és kiadott regények, novellák tették őt rendkívül népszerűvé és országosan is elismert íróvá. 1916-tól szinte évente adták ki színdarabjait: Modern élet (1916), A kis mama (1917), A kongregációs érem (1917), A bacillusok (1918). Kincs apát legtermékenyebb írói korszaka 1900 és 1927 közé tehető. A Makula nélkül című regénye is 1927-ben látott napvilágot. E mű osztatlan elismerést váltott ki mind a szakma mind az olvasók körében – emeli ki írásában H. Simon Katalin.

„Kincs István érhetően népszerű író. Ő a vasi, zalai élet rajzolója, akinek eredeti alakjai, körülfogva a tájhangulat varázsától, mint élmények maradnak meg bennünk. A katholikus szellemből nála végtelen emberszeretet sarjad, mely az élettől nem dédelgetettekre valami különös melegséggel, védelembevevő gyöngédséggel árad. Stílusa a legközvetlenebb, leghízelgőbb valamennyi katholikus szépírónké közt. A mű (Makula nélkül), mely művelt embernek s a nép egyszerű fiának egyaránt gyönyörűséges olvasmánya lehet, meggyőző erővel bizonyítja és pedig éppen azért, mert nem hirdeti, hanem életeleven művészettel ábrázolja, hogy a becsület útján járás nemcsak az egyéni siker záloga, hanem a világ rendbehozásának egyetlen megvalósítható programja is. A mai leromlott életben egy ily mű nemcsak művészi élmény, hanem lelki jótétemény is. Akinek megvan a fogékonysága az egyszerűen szép s az élet helyes iránya iránt annak jó lélekkel ajánljuk az élvezetés művet, mely bájos, többnyire az őszi verőfényben fürdő zalai tájakon vezeti végig tőrülmetszett alakjait s velük az olvasót” – e szavakkal méltatta Váradi Imre, a Katholikus Szemle szerkesztője Kincs Istvánt.

A szegénység vára című művével – mely 1927-ben Kőszegen jelent meg – folytatta termékeny írói pályáját. S mivel ez időre már korának egyik legnépszerűbb és legelismertebb írójává vált, nevével ekkortájt egyre többet lehetett találkozni a közéletben is.

1919. március 21-én, a tanácsköztársaság kikiáltásának napján elfogatóparancsot adtak ki ellene. Rendőrök vitték el Kőszegről Szombathelyre szállították ellenforradalmi érzelmei és megnyilatkozása miatt. A megyeszékhelyen előbb a rendőrségre, majd még aznap este a törvényszéki palotába került, ahol a szintén aznap letartóztatott Pehm Józseffel és Heisz Mátyás papokkal együtt volt fogságban. „Elfogatása közvetlen indítóoka az volt – mondta el Szendy László –, hogy Kőszegen kudarcba fullasztotta a Károlyi kormány Vasmegye nyakára küldött kormánybiztosának, Obálnak ama törekvését, amely Kőszegnek, a később Burgenlandnak nevezett Gauba (tartomány) való bekebelezését célozta.”

Egy hónap fogság után szabadon engedték. Ám ellenforradalmi érzelmei miatt még azon év júniusában forradalmi törvényszék elé állították. A nehézségek ellenére mégis folytatta az írói munkát. 1920-ban született meg Rabbilincsek című színműve. Halála előtt két évvel jelent meg Emberfaragás című regénye.

1942. június 2-án hunyt el, Kőszegen. Közvetlen utóda Székely László apát lett, aki nemcsak egyházi tisztségében követte elődjét, hanem irodalmi munkásságában is maradandót alkotott.

Kőszegen számos emlék őrzi a nevét: a Kincs-villa, a Kincs-pihenő a Hideg-völgy lábánál és a 2010-ben felavatott, a belvárosban található domborműves emléktábla.

Halálának 70. évfordulója alkalmából, Kincs István könyvtárakban fellelhető műveiből kamarakiállítást nyitnak meg június 5-én a Szent Márton Kölcsönkönyvtárban (Szombathely, Szily J. u. 1., kollégium alagsor) A kiállítást szeptember 15-éig tekinthetik meg az érdeklődők, kedd és szerdai napokon, 10 és 18 óra között.

Martinus/Magyar Kurír