JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Urunk, Jézus Krisztus,
Tehozzád fordulunk imádságunkkal,
mert Te viselted a keresztet mindnyájunkért!
Eléd hozzuk betegeink sorsát:
testükben és lelkükben viselt minden szenvedésüket,
megaláztatásukat, kéréseiket, könyörgéseiket
és soha ki nem mondott sóhajaikat.
Neked köszönjük türelmüket és reményüket,
hogy amint szenvedésüket Veled viselik,
úgy feltámadásodban is részük lesz.
Neked köszönjünk imáikat,
melyekkel mindnyájunkat egybefűznek Teveled!
Nálad keressük a békét, amelyet emberi igyekezet meg nem adhat;
és a boldogságot, amelynek egyedül Te vagy a forrása.
Tehozzád emeljük szívünket,
mert a Te közelségedben megtisztulnak
gondolataink, értelmünk és akaratunk.
Vezess minket Szentlelkeddel az örökkévalóság útján,
napról napra közelebb ahhoz a célhoz,
amelyet Atyád rendelt számunkra!
Áldj meg és őrizz meg mindnyájunkat,
hogy általunk és miközöttünk is épüljön a Te Országod! Ámen.

Könyörögjünk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz,
a jó Pásztorhoz és örök Orvoshoz:

Hogy betegségeinket, a magunkét és a ránk bízottakét,
türelemmel és áldozatos szívvel viseljük:
- Állj mellettünk, Urunk!
Hogy gyógyulásunkat Tőled kérjük és várjuk,
miközben emberi módon fáradozunk érte:
- Áldj meg minket, Urunk!
Hogy betegeinket és a bajba jutottakat meg ne alázzuk és magukra ne hagyjuk:
- Ments meg minket, Urunk!
Hanem hűséges szeretettel kitartsunk mellettük:
- Erősíts meg, Urunk!
Hogy sorsunkat végzésed szerint elfogadjuk:
- Vonj magadhoz, Urunk!
És kétségbe ne essünk terhünk súlya alatt:
- Áldj meg minket, Urunk!
Hogy fölismerjük irgalmadat, amellyel hazavársz:
- Világosíts meg minket, Urunk!
És reméljük Tebenned az örök Életet.
- Tarts meg minket, Urunk!

Mér tépi úgy a bánat szívedet?
Az élet útján mért ejtsz könnyeket?
Mért jársz úgy, mintha nem volna neked,
Atyád ki védjen s óvjon tégedet!
Ó nézd e tiszta szent oltárokon.
E nagy Szentségben én az Úr lakom.
Ember, töröld le hát a könnyedet.
Remélj, ne csüggedj, megsegítelek!
Ha látod, hogy nincsen már senki más,
ki adna szívednek vigasztalást.
Ha látod, hogy mindenki elhagyott,
nincs ki enyhítse tenger bánatod.
Ó nézd e tiszta szent oltárokon,
e nagy Szentségben én az Úr lakom.
Ember töröld le hát a könnyedet.
Remélj, ne csüggedj, megsegítelek!”