JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

Imádkozni - röviden de rendszeresen

Ne csak akkor foglalkozzunk Istennel, amikor érezzük, hogy szükségünk van a segítségére, minden nap legalább egy kis időt szenteljünk neki.

Betegeket látogatott meg a püspök egy nagyvárosi kórházban. Az egyik ágyon öreg katona feküdt, akinek a reuma már deformálta végtagjait. A püspök vigasztalta, hogy így pihenve ezentúl Isten katonája lehet.
– Hát a Jóistenről én eddig sem feledkeztem el – mondta a katona. – Nem mulasztottam el én soha életemben a reggeli és esti imádságot.
– Sohasem? – kérdezte a püspök meglepődve.
– Nem bizony, erősködött a katona –, harmincnyolc éve hordom a katonaruhát, de nem volt egy reggel és este, hogy nem imádkoztam volna.
– És mit imádkozott? – kérdezte a püspök.
– Hát kérem, úgy katonamódra imádkoztam. Reggel, amikor felébredtem, kiugrottam az ágyból, haptákba vágtam magamat, szalutáltam és azt mondtam: „Úr Isten! A te szolgád felkelt, légy irgalmas hozzá.” Este pedig, mielőtt lefeküdtem, ismét haptákba vágtam magamat és így szóltam: „Úr Isten, a te szolgád lefekszik, légy irgalmas hozzá!”
A püspök meghatottan nyújtott kezet az öreg katonának.
– Édes barátom, igaz, hogy maga röviden, katonásan imádkozott, de harmincnyolc éven át mindennap imádkozott. Könnyebb dolog a megpróbáltatás óráiban hosszan könyörögni az Úrhoz, mint az, hogy soha egyetlen napot sem hagyunk anélkül, hogy imádattal feléje ne forduljunk.

Címkék: