A közös alkotómunkát egyfelől a napi rendszerességű Szent Liturgiák, imaórák és vecsernyék tagolták és tették teljessé, másfelől a szakmai programok, filmvetítések, előadások, melyek különböző szempontok alapján szóltak ugyanarról: az ikonfestés szent művészetéről.

Szentnek nevezzük ezt a művészetet, mert az ikon által a szentség, Isten általi megérintettség és kiválasztottság, az Isten kegyelmével való átjártság jelenik meg ebben a földi világban, de szent azért is, mert az alkotó imádságban, Isten jelenlétében végzi munkáját, s nem utolsó sorban azért, mert minden, amit az ikon ábrázol – legyen az egy valamikor élt személy vagy az Őt körülvevő tárgyak – szentséggel és fénnyel van átitatva. Az ikonon mindig az a fény jelenik meg, amely a Tábor-hegyen színében átváltozott Krisztus arcán, és ruháján tündöklik, és ez a fény szenteli meg azt, aki a kép előtt imádsággal áll.

A Műhely idei témája a Megváltó nem kézzel festett képmása volt, amelyet Krétai Theofánész XVI. századi, azonos című freskójának figyelemevételével festettek meg a résztvevők, Kisléghi Nagy Ádám értő technikai és szellemi vezetése alatt. Az eredeti mű az Athosz-hegyi Sztavronikita-monostor katholikonjában található.

A műhelymunkában összesen tíz jelentkező vett részt, ki festve, ki jegyzetfüzettel kezében és figyelemmel elméjében. A fatáblára, hagyományos (és technikai szempontból is a legjobbnak tartott) levkaszalapra festett ikonok a szintén hagyományos tojástempera technikával készültek.

A tábort vezető művész elmondása szerint az ikon elkészítése a legelső munkafázistól a legutolsóig gyökeresen ellenkezik a mai világ gondolkodásmódjával, amelyre a gyorsaság, a felületesség, a zaj és az emberközpontúság jellemző. Az ikon lassan, megfontoltan és csendben készül, témája pedig a világban Isten kegyelme által megjelenő szentség. Csak a fatábla elkészítése, megtervezése, lealapozása, csiszolása heteket vesz igénybe, s minden munkafázis fokozott figyelmet és óvatosságot igényel.

Az ikon, amely az isteni örökkévalóságot és tökéletességet jeleníti meg szemlélője számára, mindig a legnemesebb anyagokból és tökéletes formák felhasználásával készül. Ennek legjobb példája a Krisztus, az Istenszülő Szűz és a szentek feje körül elhelyezett, aranyozott nimbusz, melynek mindig tökéletes kör alakúnak kell lennie.

Az ikon egyik jellemző tulajdonsága éppen az, hogy minden tekintetben igyekszik elszakadni a földi világtól és az anyagi jellegű megnyilvánulásoktól. Ennek egyik jele, hogy a fatábla a krétaalapozást követően rendkívül sima, a márványra emlékeztető „fallá” lényegül át, valamint az, hogy az ikonfestő igyekszik ecsetvonásait „elrejteni”, a festett felületet légiesen megformálni, hiszen az már nem az anyagvilágot, hanem az Isten kegyelmében fürdő, szellemi világot ábrázolja, ilyenformán idegen e világ számára.

Ezért az ikonon megjelenő bármiféle anyagi vonatkozás épp ellenkező hatást ér el: mintegy visszarángatja a földre az Istenhez emelkedni óhajtó hívőt.

A résztvevők a hét folyamán meghallgatták Jeszeniczky Ildikó Munkácsy Mihály-díjas  festőrestaurátor-művész előadását a posztbizánci ikonfestészeti technikákról, a fatábla elkészítésétől a képen végzett utolsó simításokig. A szépen felépített, rendkívül érdekes előadást a szakkember praxisából válogatott, a nyilvánosság számára nagyrészt elérhetetlen ikonok illusztrálták.

Aranyosi-Vitéz Gellért szervező a Műhely témájáról tartott előadást Szent részegség és józan békesség – A Megváltó nem kézzel festett képmásának teológiája címmel. Az előadás kitért az ikon eredetére, legendájának tartalmi elemzésére, az ábrázolás szentírási alapjaira, valamint a híres kortárs francia teológus, Jean-Claude Larchet Az ikonfestő és a művész című könyvének megállapításait felhasználva szemléltette, hogy a tárgyalt ikon minden más ikon őstípusa, és hogy ez a képmás mintegy egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az ikonok általában rendelkeznek.

Nyirán János fődiakónus, a nyíregyházi Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény vezetője, aki a Műhely teológiai hátterét és liturgikus alkalmainak ünnepélyességét biztosította, az Úrszínváltozás ikonjáról tartott vetített előadást. Elemzésében a liturgikus szövegek tükrében körüljárta az ikonon ábrázoltak jelentőségét és azok teológiai mélységeit, újszerű megfogalmazású látásmódot is bemutatva. Előadása végén értékes beszélgetés alakult ki, melynek keretében a résztvevők összehasonlították az Európában széles körben ismert Raffaello-féle Színeváltozás-képet Feofan Grek Úrszínváltozás-ikonjával.

Sokak számára új volt annak a két TV-filmnek a levetítése, amely a Műhelyt vezető Kisléghi Nagy Ádám festőművész alkotásait mutatja be. Kondás Sándor görögkatolikus áldozópapnak, a Trikérion Görögkatolikus Médiaműhely vezetőjének kisfilmje a szentendrei Péter-Pál templomban elhelyezett nagy méretű ikonkereszt születését mutatta be a fa kivágásától az asztalosmunkán és az aranyozáson keresztül a teljes mű elkészüléséig. A Duna Televízió Ars Sacra című riportfilmje a szombathelyi székesegyház kereszthajójában elhelyezett négy hatalmas olajfestmény sorsát kíséri figyelemmel, a művész szellemi magaslatokban szárnyaló kalauzolásával.

Az ikonfestő műhelyt Kocsis Fülöp püspök támogatta, a liturgikus szolgálatot Szaplonczay Miklós parókus látta el, az énekes szolgálatot Királyné Kocsis Magdolna. Az ikonfestő műhely helyszíne a szegedi Szent Miklós-templom és a Minorita Rendház nagyterme volt, amelyet Artur Prenkiewicz OFM Conv. plébános biztosított a mühely számára.

Magyar Kurír