Húsvéttól pünkösdig, ötven napon keresztül ünnepeljük Jézus feltámadását. A Krisztus-hívők örömét a szentmise záróáldásához kapcsolódó alleluja is kifejezi. A húsvéti idő első része húsvét nyolcada, mely húsvétvasárnappal kezdődik és fehérvasárnappal, az Isteni Irgalmasság vasárnapjával zárul.

Húsvét nyolcada kiemelt idő a húsvéti misztérium ünneplésének ötvennapos egységében. Mivel napjai az Úr főünnepeként szerepelnek, nem kerülhet helyükbe szentek emléknapja, de hitvallás nincs már a szentmisében. A II. Vatikáni Zsinatig mindennap volt a szentmisében szekvencia (az alleluját követő ének), azóta fakultatív. A különböző napszakok zsolozsmáiban, a reggeli laudesben, az esti vesperásban és kompletóriumban a következő antifóna hangzik el: „Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett nekünk, ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja”.

Húsvét ötven napját – húsvétvasárnaptól pünkösdvasárnapig – mint egyetlen ünnepnapot, mint egy nagy vasárnapot örvendezve üljük meg – szerepel az Istentiszteleti Kongregáció húsvéti ünnepekre vonatkozó 1988-as körlevelében.

A húsvéti idő olvasmányai nem az Ószövetségből, hanem az Apostolok Cselekedeteiből hangzanak el; az evangélium Szent János szerint, a búcsúbeszéd egyes részei. A húsvéti idő saját éneke az örömünket kifejező alleluja, amelyet a misék bevonulási és áldozási énekeihez is hozzáteszünk.

Tertullianus szerint „nagy örömmel” kell megünnepelni ezeket a napokat. Szent Ireneus nyomán az ünnep egyetlen napját jelenti ez az idő – az ősegyház keresztényei egyetlen napnak tekintették a húsvéttól pünkösdig terjedő időszakot.

Több helyen külön miseszöveg található húsvét nyolcadára és a megkereszteltekért. E nyolc napot Rómában a fehér ruhák hetének nevezték. A IV. századtól a húsvét utáni napokban végezték a keresztség utáni oktatást az új megkeresztelteknek. Szent Ágoston beszédeiben is különbséget tesz az „újszülöttek” és a hívek között. Húsvét utáni vasárnap az új megkereszteltek letették fehér ruháikat, és a hívek közt megkezdték tanúságtevő életüket. Ezért nevezzük húsvét második vasárnapját fehérvasárnapnak. Húsvét nyolcadában az újonnan megkereszteltek fehér ruhát viseltek fehérvasárnapig, mindennap szentmisén vettek részt, körmenetben vonultak a keresztkúthoz – olvasható a Katolikus Lexikonban is.

A IV. században a római állam törvényei szerint húsvét nyolcadának minden napja nyilvános ünnep volt, munkaszünettel, éppúgy, mint a nagyhét napjai. A XI. századtól, a konstanzi zsinat (1094) rendeletére már csak három nap (vasárnap, hétfő, kedd), a XVIII. század vége után két nap maradt munkaszünetes ünnep. 1998 óta húsvéthétfő munkaszüneti nap, de nem parancsolt ünnep.