A négynapos nemzetközi találkozón részt vett Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense, valamint a MÉCS magyarországi és felvidéki magyar képviselői. Az európai résztvevőkön kívül az Egyesült Államokból és Thaiföldről érkezett házaspárok képviselték a CFM világszervezetét; Japánból érkezett Donnon Murray ferences misszionárius, akinek nevéhez fűződik a FIRES/MÉCS Napok lelkigyakorlatok magyarországi és szlovákiai elindítása.

A konferencián előadást tartott többek közt a holland Elias Leyds atya, a Szent János szerzetesi kongregáció tagja. A mai nyugati civilizáció válságát elemezve rámutatott: különös kontraszt, hogy míg ma bárki bármilyen információhoz azonnal hozzájuthat, addig az objektív igazság eltűnt az emberek gondolkodásából. A média és az igazságszolgáltatás nihilista szemlélete szerint nincs objektív valóság, csupán emberi eszközökkel befolyásolható vagy utánozható folyamatok, s az élet célja, hogy jól érezzük magunkat. Dogmáik: a tisztelet hiánya és mindennek a teljes viszonylagossága. A keresztény gyökereket feledő vagy tagadó politikai környezetben a döntéseket kizárólag gazdasági, pénzügyi szempontok alapján hozzák. Aki pedig ezen axiómákat kétségbe vonja vagy elutasítja, azt mindjárt intoleránsnak bélyegzik – mondta az előadó, hozzátéve: a mai civilizáció mélyen hallgat a bölcsességről és mindenről, ami személyes, lelki, metafizikai.

Mindez az Egyházat is mélyen érinti. Az Egyház sohasem volt teljes biztonságban; a keresztény hit mindig is veszélyeztetett volt, elsősorban belülről – folytatta Leyds. A külső üldözések idején a keresztények hite erősödött; az Egyház belső válsága viszont bölcsességüket gyarapíthatja. Ezért kulcsfontosságú ma a család, hiszen a bölcsességet elsősorban a családban adja-kapja az ember – mondta az előadó, aki a családnak mint a bölcsesség iskolájának négy jellemzőjére hívta fel a figyelmet:

Minden szeretetteljes emberi kapcsolat alapja a másik személy egyediségének tisztelete (ami jóval több, mint jogainak tiszteletben tartása). A családban minden gyermek azzal a megerősítő tudattal nőhet fel, hogy nem kell létét igazolnia, hiszen egy láthatatlan Kéz ajándékozta őt a többieknek. Aki nem tiszteli a másik egyediségét, az a szeretet látszatával valójában érzelmileg birtokolni akarja a másikat, és nem hagyja, hogy önmaga legyen. Az ilyen kapcsolatokból menekülő emberek sokszor – a nyugati kultúrában tömegesen – háziállat tartásával próbálják pótolni az érzelmi űrt.        

A családtagok egymás tiszteletteljes elfogadásából kiindulva tanulják meg kifejezni érzéseiket, szeretetüket, és megérteni a többiektől kapott jelzéseket. Napjaink kultúrájában mindezt nem könnyű megtanulni, hiszen a reklámok elérhetetlen, idealizált képekkel igyekeznek elhitetni, hogy egy-egy termék nélkül nem is ember az ember. A ránk erőszakolt hiúság önmagunkkal való állandó elégedetlenséghez vezet, immár társadalmi méretekben. A munka és a pihenés ma már nem a lélek életének kifejezője, hanem menekülés a kétségbeesés elől – figyelmeztet Elias Leyds.

Az érett, stabil, szeretetkapcsolatban születik meg az ingyenes ajándékozás: az ember szeretetből a másik rendelkezésére bocsátja, ami az övé. Így bontakozik ki közöttük a szeretet „megtestesülése”: az egység. Az egység annál teljesebb, minél erősebb a bizalom és minél nagyobb a szeretet. A szeretetből fakadó egység megteremtése és fenntartása túlmutat az emberi képességeken; az erkölcsi erény kategóriájába tartozik. Az erkölcsöt ma lenézően az egyéni szabadságot korlátozó szabályzatnak szokták beállítani, pedig az igazi szabadsághoz éppen ez, a szeretetből fakadó, ingyenes odaajándékozás vezet. A szeretet szabadít meg cselekvésünk és képességeink, egész gyarló lényünk korlátaitól.

A család – fejtette ki végül az előadó – túlmutat önmagán. Benne bontakozik ki a bölcsesség, melynek segítségével az ember megtalálhatja élete értelmét. Egyedülálló módon benne jelenik meg az új élet indulásakor a Teremtő Isten. Mégsem a család a végcél, a végső közösség. A gyermekek felnőnek és önállóvá válnak; a házasságban pedig a testi-lelki eggyéválás ellenére sem fejeződik ki teljesen a szeretet, hiszen a test sohasem tudja maradéktalanul, tökéletesen kifejezni, amit a lélek felfog. Az emberi töredékesség a tökéletes Isten után vágyakozik. A keresztény ember számára ez a találkozás a „szentségi pillanat”, amely minden emberi és Istennel való közösség lényege – zárta előadását Elias Leyds.

A konferenciáról szóló tudósításunk első részét itt olvashatják.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír