Falasca elmondja, hogy halála után Roncalli pápát azonnal szentté akarták avatni. A zsinati ülések közepette Yves Congar teológus leírta a naplójába, hogy a belga Lèon Joseph Suenens bíboros azzal akarta lezárni a De Ecclesia vázlatáról szóló hozzászólását, hogy kéri: közfelkiáltással avassák szentté XXIII. Jánost. Congar hozzátette: „azonnal elérendő célról van szó”. És nemcsak ők, hanem sok zsinati bíboros és számtalan hívő gondolta így.

Ferenc pápa július 5-én, amikor aláírta a II. János Pál pápa közbenjárásával történt csodát igazoló dekrétumot, egyben kérte a részt vevő bíborosok és püspökök hozzájárulását Boldog XXIII. János „pro gratia” szenttéavatásához. Ez azt jelenti, hogy a Szentatya elfogadta a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által előterjesztett indoklást, hogy hivatalos úton elismert csoda nélkül is megtörténhessen a kanonizáció.

A jelenleg érvényben lévő egyházjogi szabályozás szerint azt követően történhet meg a szenttéavatás, hogy hivatalosan elismerik a már korábban boldoggáavatott, szentéletű személy – vértanú, hitvalló – közbenjárását egy csoda bekövetkeztében. Mindezzel együtt nem teljesen új dolog, hogy nem egy tudományosan és teológiailag bizonyított csoda révén lépjen valaki a szentek sorába. A szerző megmagyarázza, hogy ez az eljárás nem jelenti az eddigi gyakorlat leegyszerűsítését vagy a szokásos útról való letérést. Egy kivételes esetet jelent, amelyre volt már példa a gyakorlatban, amelynek vannak előzményei.

A közelmúltban hasonló eset volt a kínai szent vértanúk – Zhao Rong Szent Ágoston és 119 társa – szenttéavatása 2000-ben. Július 9-én emlékezik az Egyház ezekre a szentekre, akiknek a boldoggáavatása különböző időpontokban, a szokásos ügymenet szerint zajlott. Ügyeiket később egyesítették, és II. János Pál dekrétuma alapján – anélkül, hogy külön-külön csodákat ismertek volna el részükről – a jubileumi évben, 2000. október 1-jén szentté avatták őket. Wojtyła pápa azzal indokolta a döntést, hogy boldoggáavatásukat követően elterjedt a nekik tulajdonított jelek és csodák híre, emlékezetük pedig különösen nagy hatással volt arra, hogy végletesen nehéz helyzetben keresztények kitartsanak a hitük mellett.

Két fontos dolog indokolja XXIII. János azonnali szenttéavatását. Az egyik, hogy tisztelete különlegesen széles körben elterjedt, Ázsiától Amerikáig az egész világon sok egyházmegye kérte a Szentszéktől liturgikus tisztelete jóváhagyását. XXIII. János liturgikus emlékezete már ma is sok helyi egyház naptárában szerepel, és ezzel hasonló tisztelet övezi, mintha már szentté avatták volna. „Ehhez járul még, hogy a jó pápa emlékezetét Isten népe körében egyre több jel és csoda híre kíséri. A 2000. szeptember 3-án történt boldoggáavatásától kezdve az egész világról számtalan jelzés érkezett a posztulátorhoz a boldog pápa közbenjárására elnyert kegyelmi ajándékokról, ezeket közül sokhoz orvosi dokumentációt is csatoltak. Körülbelül húsz fontos eset van közöttük” – írja Stefania Falasca.

A másik indoklás éppen az, hogy már a zsinati atyák is azt remélték, hogy Roncallit halála után azonnal, még a II. Vatikáni Zsinaton hozott döntéssel szentté avatják. A szenttéavatási ügyek között nincs ehhez hasonló: olyan személy, akinek tisztelete ennyire széles körben elterjedt az egyetemes Egyházban, és akinek azonnali szenttéavatását már egy zsinaton is kérték. Ez a két legfontosabb indok, amely alapján Ferenc pápa jóváhagyta Boldog XXIII. János szenttéavatását.

Falasca hozzáteszi még azt is, hogy ötven évvel halála után már el lehet vonatkoztatni a személyéhez kötődő érzelmektől, az akkori pillanatnyi helyzettől. Élete, tettei és művei világítanak rá életszentségére.

Magyar Kurír