V. Celesztin pápa

Eredeti neve	Pietro Angelerio
Született	1209, Molise, Santangleo Limosano
Megválasztása	1294. július 5.
Felszentelése	1294. augusztus 29.
Pontifikátusának vége	1294. december 13.
Meghalt	1296. május 19.
Előző pápa Következő pápa IV. Miklós VIII. Bonifác

V. (Szent) Celesztin (1209 – 1296. május 19.) néven uralkodott a katolikus egyház történetének 192. pápája. A konklávé huszonhét hónapon át nem tudott dönteni Szent Péter trónjának betöltéséről, így az egyházfői trón több mint két éven át üresen állt. A Rómában és ezáltal a bíborosi kollégiumban is egymásnak feszülő politikai érdekek olyannyira nem bírtak egymással, hogy végül egy idős, bencés szerzetest választottak meg. Celesztinről bátran állítható, hogy egyike a legtisztább lelkű klerikusoknak, akik valaha elfoglalták a pápai trónt. Nem véletlen, hogy halála után szentté avatták. Azonban a bíborosok azért választották meg egyházfőnek, mert életének nagy részét remeteként élte le, ezért nem értett a politikához, és nem tudta átlátni a pápasággal járó feladatokat. Ezért ő volt a történelemben az első olyan egyházfő, aki önként lemondott hivataláról.

Élete

1215-ben született a Molise tartományban álló Santangelo Limosano városában, Pietro Angelerio néven. Csak évekkel később vette fel ismertebb nevét, a Pietro del Morrone nevet. Apját Angelo Angelerionak hívták, anyját pedig Maria Leonénak. Pietro tizenegyedikként született a tizenkét gyermeket nevelő dél-itáliai parasztcsaládban.

A krónikák leírása szerint Pietro családja szegény volt, de becsületes és mindenekelőtt mélyen vallásos. Miután apja még igen fiatal korában meghalt, Pietro dolgozni kezdett testvéreivel a földeken. Azonban anyja más jövőt szánt neki, ugynis felfigyelt kivételes értelmére és odafigyelésére embertársai iránt. Pietro volt Maria titkolt kedvence gyermekei között, és hamar rávette, hogy álljon be szerzetesnek a közeli kolostorba.

Így Pietro tizenhét éves korában a Faifoliban álló bencés szerzetesrend tagja lett. Itt teológiát tanult, és a rend legelhivatottabb szerzetese lett. Aszketizmusa és vallásos fanatizmusa végül a vadonba vezette őt.

A remete életmódot választotta először az Abruzzoban emelkedő Monte Morrone hegyen, majd öt évvel később két társával a közeli Maiella-hegység egyik barlangjában. Életének alapjait Keresztelő Szent János élete adta, így rongyos ruhákban élt, elvékonyodott testét láncokkal kötzte meg amelyeket csak vasárnaponként oldott meg. Egy évben négyszer tartott böjtöt, amelyek közül három szigorú böjt volt, azaz csak kenyeret és vizet vett magához. A nap nagy részét és az éjjeleket is imával és munkával töltötte.

Hamarosan több követője is akadt, és a bencés rendnek így alakult ki a celesztinus ága, amelyet IV. Orbán pápa 1264-ben ismert el. 1286-ig az általa alapított rend elöljárója volt, amelyet csak a pápai trónralépése után neveztek el róla.

Őrizetben lemondása után

Celesztin síremléke az aquilai Santa Maria di Collemaggio-templomban

Celesztin lemondása után a konklávé újra megerősített szabályai szerint kilenc nap múltán összeült a bíborosok kollégiuma, amely Gaetani bíboros befolyása alatt igen gyorsan döntésre jutott. A bíborosok december 24-én Gaetani bíborost választották meg egyházfőnek, aki felvette a VIII. Bonifác nevet.

Az új egyházfő azonnal visszavonta Celesztin rendeleteinek és kinevezéseinek nagy részét, majd a szerzetesi csuhába öltöztetett Celesztinnel együtt Rómába indult. Bonifác már Nápolyban több szemrehányást kapott, amiért rábírta Celesztint a lemondásra, és sokan úgy vélték, Bonifác nem törvényesen foglalja el a pápai trónt.

Éppen ezért az új egyházfő őrizetbe vetette az egykori pápát. Az egyszerű szerzetes azonban vágyott vissza szeretett hegyei közé, így San Germanonál sikerült megszöknie a pápai menetből. A szerzetesek nagy örömmel üdvözölték újra a Maiella-hegység barlangjaiban.

Bonifác azonbvan elrendelte az egykori pápa letartóztatását, hiszen amíg szabad volt, veszélyt jelentett hatalmára. A szerzetes hónapokig sikeresen menekült üldözői elől hegyeken és erdőkön át, és azt tervezte, hogy átkel az Adrián Görögországba. De hajóját egy heves tengeri vihar visszafordulásra kényszerítette, és a kikötőben, a Monte Gargano lábánál már várták Bonifác katonái. A katonák a pápa kezére juttatták az egykori egyházfőt, aki az Anagni közelében emelkedő Fumone-várának egyik tornyába záratta Celesztint.

A legendák szerint az őrök kegyetlenül bántak vele, sőt egyes történészek szerint maga Bonifác igyekezett megkeseríteni életét. Celesztin imádsággal és vezekléssel töltötte napjait, amikor több mint kilenc hónapos raboskodás után nyolvanegy évesen 1296. május 19-én meghalt.

Sokan Bonifácot vádolták meg Celesztin haláláért. Az tény, hogy koponyáján egy gyanús lyuk tátong.

Évekkel később, 1313-ban V. Kelemen pápa szentté avatta, és földi maradványait Ferentino városából Aquilába vitette, abba a templomba, ahol pápává koronázták.

Síremléke mind a mai napig itt látható. Ünnepét május 19-én tartja a katolikus egyház. Dante Isteni színjátékában is megjelenik, bár csak utalás található rá a műben. Dante Celesztint a pokol kapujába helyezte, amelynek legfőbb oka az volt, hogy lemondásával utat biztosított VIII. Bonifác pontifikátusának, aki Dante gyűlölt ellensége volt.