Árpád-házi Szent Margit

Születése	1242. január 27., Klissza, Magyar Királyság
Halála	1270. január 18.[1], Margit-sziget, Magyar Királyság (27 évesen)
Boldoggá avatása	1276
Szentté avatása	1943. november 19. Szentté avatta: XII. Pius pápa
Ünnepnapja	január 18.
Jelképei	liliom

Árpád-házi Szent Margit (Klissza, 1242. január 27. – Margit-sziget, 1270. január 18.^[1]) IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leánya, Szent Erzsébet unokahúga.

Molnár József: Árpádházi Szent Margit halála (1857)

Élete

Margit síremléke

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Margit leányuk 1242. január 27-én. Szülei – a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben – felajánlották őt Magyarország megmentéséért.

Margit ennek megfelelően hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Nevelőnője Olympiades nővér volt. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet apja építtetett.

Itt került sor Margit fogadalomtételére 1254-ben. Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban visszautasította II. Ottokár cseh király, valamint a lengyel király házassági ajánlatát is.

A keresztények az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldására.

1270. január 18-án halt meg a Margit-szigeti kolostorban. Ravatalát 1271 körül Albert és Péter lombardiai szobrászok faragták meg vörös márványból, egyes részeit pedig fehér márványból.

Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.

Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté.

Emlékezete

• Gergely, Domonkos-rendi szerzetes latinul írt legendája (1408), az úgynevezett „legrégibb legenda”.
• Vizsgálat boldog emlékezetű Margit szűznek életéről, magatartásáról, csodatetteiről 1276. Latin nyelvű kézirat, a két szöveget magyarul közzétette: Balassi Kiadó, 1999.
• Budapesten az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén két katolikus templom viseli a nevét, a pestszentlőrinci (XVIII. kerület) és a Lehel téri (XIII. kerület). Liturgikus ünnepe január 18-án van.
• Életéről Boldog Salkaházi Sára szociális testvér írt misztériumjátékot, melynek címe: Fény és illat.

Galéria

• 

  Vezeklőöve az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban

• 

  Ereklyéje a Főszékesegyházi Kincstárban