Csütörtök este Nagyboldogasszony ünnepén tartották Nagyváradon a Székesegyház búcsúünnepségét. Exc. Böcskei László megyés püspök celebrálta a misét, Tóth Attila segédlelkész mondott szentbeszédet.

Szokás szerint az idén is zsúfolásig megtelt Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából a váradi Székesegyház. Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: akik napjainkban felvállalják azt, hogy Szent István halála előtt a Boldogságos Szűzanya oltalmára bízta népét és országát, azok olyan felfelé tekintő emberek, akiknek jövőjük van, és akiket a földi hatalmak nem tudnak korlátok közé szorítani, mert a lélek szabadságában élnek. A földi pályafutása végén a mennyei dicsőségbe testestül-lelkestül felvétetett Mária teret engedett Isten akaratának, aki tőlünk is azt várja, hogy igenlő választ adjunk a terveire. A Hit évében különösen szilárd meggyőződéssel kell hinni abban, hogy Isten utat jelölt ki a számunkra, melyen vezet bennünket, és ennek felvállalása megdicsőülésünk kezdete- hangsúlyozta a főpásztor.

Hirdetés

A remény szimbóluma

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Tóth Attila Levente várad-újvárosi segédlelkész azt emelte ki: Nagyboldogasszony napján a katolikusok a Boldogságos Szűzanyára fókuszálják tekintetüket, próbálnak tőle tanulni. Az egyik legrégebbi egyházi hagyomány, már az 5. században Jeruzsálemben ezt tették, majd a 6. században keleten, a 7. században nyugaton is elterjedt, Mária mennybevételével kapcsolatos írások a 8. századtól kezdve ismeretesek. Szent István korában az egész Kárpát-medencében megünnepelték, 1950-ben XII. Piusz az egyik enciklikájában mondta ki dogmaként.

Joseph Ratzinger bíborost idézve a tisztelendő arra hívta fel a figyelmet: Szűz Mária egész élete az egyház életét jelzi, Isten-igenlése az egyház igenje, Krisztus követése a kereszt alatt szenvedő egyházat képviseli, mennybe vétele az egyház dicsősége. A Szűzanya Isten jelenlétének a jele, ő az Úr frigyládája, neki köszönhetően Isten irántunk érzett szeretete érinthetővé, tapinthatóvá vált. Ugyanakkor Mária az Istenbe vetett reménynek a szimbóluma is, hiszen mindig bízott abban, hogy Isten működik az ő életében. „Kilépve a világba, Máriához hasonlóan próbáljunk meg mi is Isten jelenlétének jelei és reményadói lenni, mert az Úr kezét lehet fogni, és ehhez a Szűzanya közbenjárását kérhetjük”, tanácsolta a káplán.

Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

hitvilág  2013.08.19. | 18:47 A remény embereinek lenni