Márton Áron letartóztatásának oka az volt, hogy nem volt hajlandó olyan „megállapodást” kötni a bukaresti kommunista kormánnyal, ami a Katolikus Egyházat alárendelte volna a kommunista törekvéseknek. „Hivatalosan” ezt nem fogalmazhatták meg vádként, mert azzal a legfelületesebb emberek előtt is kinyilvánították volna, hogy Romániában „államosítani” akarják az Egyházat. Ezért hamis vádat kreáltak, ami az volt, hogy Márton Áron Tito jugoszláv marsallal és Rajk Lászlóval szövetkezve át akarja játszani Magyarországnak Erdélyt. Amellett, hogy már e „szereposztás” is nevetséges, a bukaresti katonai bíróságon kihirdetett hamis vád átlátszó is. Márton Áron természetesen az etnikai határok elvét képviselte, a népek önrendelkezésének alapján. (Ezt képviselte ugyanekkor Magyarországon Bibó István is, lásd a Kelet-európai kisállamok nyomorúsága című könyvét.)

Márton Áron erről az elvéről már az 1946-os csíksomlyói pünkösdi búcsún beszélt. Ha ez büntető törvénykönyvi tényállás lett volna még a párizsi békeszerződés előtt is, akkor már 1946-ban letartóztathatták volna. (Márton Áron ezután nem beszélt többé határkérdésről.) 1945 végén az etnikai határok elvét szorgalmazó memorandumot dolgozott ki munkatársaival, és a megfelelő legitimitással bíró erdélyi vezetőkkel együtt, ami kisebb erdélyi területet hagyott volna Magyarországnál, mint ami a második bécsi döntéssel került hozzá. Ezt a tervezetet, amit 1946 elején eljuttattak a négy nagyhatalomnak, aláírta Vásárhelyi János református püspök is. Erről onnan lehet tudni, hogy Lakatos István, a Márton Áron-per 4. rendű vádlottja a '80-as években mint érintett kikérte a vizsgálati és peranyagot, amit átjuttatott a Magyarságkutató Csoporthoz, ahol akkor e sorok szerzője is hozzáfért.

A memorandumot szintén aláíró Vásárhelyi János református püspököt nem tartóztatták le, mert ő 1947-ben aláírt egy megállapodást a kommunista kormánnyal, ami jelentős beleszólást engedett a kommunista kormánynak az erdélyi református egyház életébe. Ebből

kiderül Márton Áron letartóztatásának valódi oka, ami nem más, mint az, hogy Egyházának a Krisztus által adott autonómiáját őrizte.

Bukarest el akarta szakítani Rómától a Katolikus Egyházat, Márton Áron ennek állt ellen. Nem tagadta meg a tárgyalást, többször leült tárgyalni a kormány képviselőivel, de azt a lépést nem tette meg, amivel feladta volna Egyházának Rómához való hűségét, és amivel elfogadta volna Egyházában a kommunista befolyást. A Független Kisgazdapárt lapja, a budapesti Kis Újság 1948. május 20-i száma kolozsvári tudósítói jelentés alapján írja, hogy Márton Áron 1948 tavaszán letette az esküt az akkor életbe lépett román alkotmányra. Az eseményen Petru Groza miniszterelnök beszélt, majd a jelen lévő egyházi vezetők közül Márton Áron szólt. Márton Áron annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „a nagy horderejű kijelentéseket a gyakorlat is igazolni fogja”. Majd pedig hozzátette ehhez az egyházi feltételt: „akkor pedig az Egyház teljes erkölcsi súlyával támogatja majd az államnak az embertestvériséget s a népek boldogulását célzó munkáját.” (Idézet e sorok szerzőjének Mindszenty és alternatívái című könyvének 131. oldaláról.) Márton Áron tehát közölte: „akkor… majd” – amivel megszabta az együttműködés feltételét, hogy megőrizze Egyháza autonómiáját.

Márton Áront már az 1949 júniusi bérmakörútja végén le akarták tartóztatni. Gaal Tamás felcsíki főesperes ezt írta erről a feljegyzésében: „Június 13-án, a székelyudvarhelyi autótulajdonos, Serbán 10 órakor eléállott, és arra vállalkozott önként, hogy a Kegyelmes Urat hazaszállítja Gyulafehérvárra. Állítólag a kommunisták Csíkszeredában le akarták tartóztatni, evégből a csíksomlyói községházán a telephonnál lesték az indulást, mikor indult jelentették, és a szeredai készültség felkészülve várta. A Kegyelmes Úr azonban nem érkezett, mert Serbán a gymnáziumnál Taploca felé fordult, és az erdőalji úton kikerülve Szeredát ment neki a Tolvajosnak. Mikor észrevették ezt a kommunisták, utána iramodtak, de lemaradtak. Így lett vége a felcsíki 1949-es bérmaútnak, mely a történelem lapjaira kívánkozik.”

Márton Áron letartóztatásának körülményeiről és a börtönben töltött időszakról ITT olvashatnak.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír