A szoborcsoport látványterve

A királyi pár, Hedvig és Jagelló tiszteletére a budai Várban emelt emlékmű a Magyarország, Litvánia és Lengyelország közötti történelmi kapcsolatoknak állít emléket, s arra emlékeztet, milyen jelentős szerepet töltött be a Jagelló-dinasztia a közép-európai népek és országok történelmében.

Litvánia ebben a félévben az Európai Unió soros elnöke. Giedrius Galkauskas,a budapesti Litván Nagykövetség misszióvezetője a Magyar Kurírnak elmondta: fontosnak tartották, hogy ebben az időszakban, amikor kiemelt figyelem fordul Litvániára, a litván-magyar közös történelmi kötődések is nagyobb hangsúlyt kapjanak.

„Ha röviden szeretném megfogalmazni, a szobor fontos küldetést tölt be: egy félreértést tisztázásában segíthet. A litvánok Hedvigről azt gondolják, lengyel volt, a magyarok ugyanezt Jagellóról”. A misszióvezető még hozzátette: "

A szoborcsoport emléket állít a frigynek, amely a Litván Nagyfejedelemséget a kereszténységhez vezette, utolsó pogány országként Európában."

A XIV. században a Litván Nagyfejedelemség területi szempontból Európa egyik legnagyobb kiterjedésű állama volt, egyben az utolsó még meg nem keresztelkedett ország. Az országot létét nyugatról a Német Lovagrend veszélyeztette. Jagelló (litvánul: Jogaila) fejedelem a keresztény Nyugat mellett döntött. 1386-ban a Litván Fejedelemség és a Lengyel Királyság megkötötték az ún. krevói uniót. Jagelló a fejedelmséget keresztény hitre vezette, ezáltal elnyerve Hedvig lengyel királynő kezét és a lengyel koronát.

Jagelló és Hedvig házasságának számos magyar-litván történelemi kapcsolat köszönhető.

Jagelló a keresztségben az Ulászló nevet felvéve a kor egyik legnépszerűbb szentjének, Szent László magyar királynak a pártfogását kérte. Jagellót (lengyelül: Władysław II Jagiełło) Szent László iránti tisztelete egész életén át végigkísérte. Ilyenformán a vilniusi székesegyház Szent Szaniszló mellett Szent László tiszteletére is fel van szentelve, ahol utóbbinak kápolnája is található. A katedrálist és a felújításra váró – jelenleg nem látogatható – kápolnát Erdő Péter bíboros az idei évben meglátogatta.

A vilniusi Szent Szaniszló és Szent László székesegyház

Jagelló Ulászló, miután 1410. július 15-én a grünwaldi (tannenbergi) csatában megsemmisítő vereséget mért a Német Lovagrendre, barátságot kötött Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal. Mindketten nagy tisztelői voltak Szent Lászlónak (Zsigmond végső nyughelye Szent László sírja mellett, Nagyváradon van), két alkalommal együtt is elzarándokoltak a lovagkirály sírjához. Amint arról Jan Długosz részletesen beszámol, a két király 1412 Pünkösd ünnepét Nagyváradon töltötte. Az oda vezető utat Debrecentől gyalog tették meg.

Hedvig, akit 1997-ben II. János Pál pápa szentté avatott, tevékenyen részt vett a litvánok megkeresztelkedésének segítésében. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargók és áttérni nem akarók jószágait ne vegyék el, hangsúlyozva, hogy ,,ha visszaadtuk is javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?” Mint Litvánia Istentől vezetett apostola, gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: előbb Prágában, majd később Krakkóban kollégiumot alapított litván teológusok számára.

Hedvig királynő bőkezűségének köszönhetően Jagelló 1400. július 26-án újraalapította a krakkói egyetemet – melynek padjait az évszázadok során számos magyar diák koptatta -, mely a XIX. század óta viseli az uralkodó nevét.

Jagelló és utódai közel 200 évig ültek a lengyel királyi és litván fejedelmi trónon, számos uralkodót adva Közép-Európa országainak, így a magyaroknak is. Három Jagelló-házi uralkodónk van: I. Ulászló, II. Ulászló és II. Lajos.

Kuzmányi István/Magyar Kurí