Az önkéntesek egyedülálló szolgálatot látnak el, hiszen az ellátórendszerben nem szereplő tevékenységet vállalják: lakóhelyük környezetében felkeresik az időseket, betegeket, magányosokat, nagycsaládosokat, a társadalom peremére szorultakat. Személyes szolgálatuknak köszönhetően bizalmi kapcsolatot tudnak kiépíteni a rászorulókkal, s a konkrét segítségnyújtáson túl lelki támogatást és a szeretetteljes törődés biztonságát tudják megteremteni a nehézséggel küzdőkben. E személyes szolgálat elismeréseként hívott meg Balatoni Mónika államtitkár asszony 300 Karitász-önkéntest az Országházba egy ünnepi fogadásra.

„A Katolikus Karitász az elmúlt évtizedekben az önkéntes munkával olyan élen járó dolgot tesz – nem csak Magyarországon –, melyet a kormányzat nevében nem köszönhetünk meg elégszer. Önök azok, akik a legkilátástalanabb helyzetben lévőknek is egy emberi szóval, egy kenyérrel vagy néha egy kéznyújtással áthágják a lehetetlent – fogalmazott Balatoni Mónika. – Önök azok, akik a legreménytelenebb pillanatban reményt adnak az embereknek. A magyar társadalomnak nem lehet nagyobb ereje, minthogy önöket összekötő hídként segítse, tovább biztassa erre a munkára, mert önök azok, akik az embereknek segíteni tudnak. Nemcsak emberek, nemcsak testek, hanem lelkek, szívek, érzések találkoznak ma itt. Őszintén becsülöm az önök munkáját, nem tudom, hogy képes lennék-e ennyi erőre, kitartásra és önzetlen cselekedetek ilyen sorozatára.”

Az államtitkár asszony Ferenc pápa gondolataival zárta köszöntőjét: „A karitász az egyház lényeges részét alkotja, az egyházi szeretet intézményes formája, mert az egyház a karitász nélkül nem létezne. Aki ennek a közösségnek a tagja, aki ide belép, annak a szíve nyitott és tudja, hogy ezerszer többet fog kapni.”

Spányi Antal püspök, a Karitász elnöke megköszönte az örömteli gesztust, amely kifejezi, hogy „az ország vezetősége nemcsak számít rá, de el is fogadja a Karitász munkáját, és értékeli ezt a munkát, és megbecsüli azokat az embereket, akik ezt töretlen lendülettel, elszántsággal és áldozatosan végzik.”

„A Karitász munkáját kettős dimenzióban végzi – mondta a főpásztor. – Természetesen katolikus karitászként Isten országát akarja építeni. Vinni akarja a lelkeket, az embereket Isten felé, és így akar természetfölötti vigaszt, erőt, reményt adni nekik. Az embernek sok mindenre szüksége van ahhoz, hogy emberi életet éljen, hogy embernek érezze magát, hogy ne legyen elkeseredett, magára maradott, ne érezze kitaszítottnak magát. Ebben az evilági dimenzióban is próbál helytállni a Karitász. Önkénteseink rendszeresen látogatják az időseket, magukra maradottakat, akiknek talán van kenyerük, de nincsen aki meghallgassa őket, aki a szívüket is táplálja szeretet melegével.”

„A különleges helyzetekben – természeti katasztrófák, krízishelyzetek – nemcsak az motivál bennünket, hogy egy adott nehézségen átsegítsük a bajba jutottakat, hanem az a célunk, hogy melléjük állva, szeretettel, mintegy kézenfogva vezessük tovább őket. Öröm, hogy ilyen munkában is partnernek tekint bennünket az ország felelős vezetősége, és szeretném mindannyiunk nevében ígérni, hogy az elkövetkezendőkben is így szeretnénk végezni ezt a munkát” – zárta gondolatait a Katolikus Karitász elnöke.

Katolikus Karitász Sajtó/Magyar Kurír