„Hármas csodával ékes szent napot ülünk”

         „Hármas csodával ékes szent ünnepnapot ülünk: e napon csillag vonja a bölcseket a jászolhoz, e napon bor lett a vízből a kánai menyegzőn, e napon úgy akarta Krisztus, hogy János megkeresztelje őt, hogy üdvözítsen minket.” A liturgia e szavakkal írja le a mai ünnepet, amelynek tartalma Krisztus hármas megjelenése: a bölcsek előtt, a kánai menyegzőn és a Jordánban való megkeresztelkedéskor. A legrégibb idők óta e három eseményre egy közös ünnepen emlékeztek, s közös témájuk volt a megjelenés (görögül epifánia). Ezekben az eseményben Jézus kinyilatkoztatja, hogy Ő a Messiás, a Szabadító!

         Krisztus minden egyes embernek és csoportnak a megfelelő és érthető jelekkel nyilvánítja ki Önmagát. Az egyszerű pásztorokhoz angyalt küld, az égi testeket kutató bölcseknek csillagot támaszt, a zsidóknak, akik jelekhez ragaszkodtak jelet, azaz csodát ad, a vizet borrá változtatja.

         Milyen jelekkel nyilvánítja ki Magát Krisztus ma korunk embereinek? A II. Vatikáni Zsinat nagy jelentőséget tulajdonít az „idők jeleinek” (GS 11.) E jelek között van a szolidaritás és kölcsönös egymásrautaltság a fejlődő nemzetek között, a keresztény ökumenizmus, a világiak szerepének növekedése, az asszonyok szabadsága és a vallásszabadság új értelme.

         Amikor Jézus az „idők jeleiről” beszélt elsősorban a messiási jelekre gondolt: „A vakok látnak, a bénák járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.” (Mt 11,15) Ma is léteznek ilyen jelek? Bizonyosan vannak! A vakokhoz eljut a hit és remény fénye Isten Igéje által; a lelki bénák (és olykor a testi bénák) fölkelnek és járnak; azok, akik önmaguk vagy a gonosz börtönében voltak, megszabadulnak láncaiktól; összefoglalva az emberek megtérnek, majd Krisztus és a Szentlélek ereje által élnek.

         Jézus az egyik jelre különös hangsúlyt helyezett: „Az örömhírt hirdetik a szegényeknek.” (Lk 7,22) Nemde Krisztus Egyházban való működésének egyik jele, hogy a szegényeknek hirdetik az evangéliumot? Talán ma képesek vagyunk új értelmét fölfedezni Jézus mondásának: „Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek!” (Mt 26,11). Azaz, én testileg nem leszek mindig veletek, de a szegények engem jelenítenek meg, s amit velük tesztek, azt nekem teszitek!

         Az evangélium hirdetése a szegényeknek néha olyan lassú és bizonytalan és nem mindig erőteljes, de igazságtalan lenne tagadni, hogy az egész Egyházban van érdeklődés és buzgóság – amely pozitív jel – egy erős érzék a szegények iránt, legyen szó egyénekről vagy egész népekről. A szegényekkel való törődés „kinyilvánítja” Krisztus igéjének hatalmát.

         Ezek Krisztus megjelenésének jelei, amelyek által ma is kinyilvánítja nekünk Önmagát. Mindnyájunknak feladata újra fölfedezni és értékelni ezeket a jeleket és magunk is váljunk Krisztus jelenlétének jeleivé ebben a világban. (R. Cantalamessa)