Szent
Máté evangélista a mai evangéliumi szakasszal bevezeti az úgynevezett
Hegyi Beszéd új törvényét, miszerint az Úr Jézus beteljesíti és
túlszárnyalja a mózesi Törvényt. Konkrét példákkal támasztja alá
tanítását, amikor az ószövetségi Tízparancsolatnál sokkal szigorúbb
követelményeket állít követői elé: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták… Én viszont azt mondom nektek...”
Jézus beteljesítette, bensőségessé és személyessé tette az ószövetségi
Törvényt, mely a választott nép vallásos életének kódexe volt. Ő maga
jelenti ki:
„Nem megszüntetni jöttem – a törvényt –, hanem tökéletessé
tenni.”
Jézus megőrzi az ószövetségi törvény lényegét, de egyben túlszárnyalja,
elmélyíti, teljessé teszi. A Tízparancsolatot idézve a Mester
megvilágítja az új követelményeket: az emberölés, a házasságtörés, az
eskü, a vérbosszú, az ellenség gyűlölete kapcsán Jézus megmagyarázza,
hogy a szívből fakadószándék a cselekedetek lelke, amelyet a szeretet,
vagy a gyűlölet sugall.
Az Újszövetségben a szeretet kettős irányultságú: Isten és ember felé,
de egy parancsba foglal össze mindent, és erre Jézus maga ad példát
végletekig menő szeretetével, amikor a kereszten ellenségeiért is
imádkozik.
Belülről, a szívből fakadnak a gonosz, gyilkos gondolatok, a
házasságtörő vágyak. Így, nem elég a Törvény betű szerinti teljesítése,
az emberölés, a házasságtörés tilalmának megtartása, hanem a Törvény
szellemét kell megvalósítani, az emberi szív mélyére kell hatolni, ott
kell végbemennie a változásnak, hiszen onnan ered a gyilkos szándék és a
házasságtörő kívánság.
A régi, ószövetségi törvényt tökéletessé téve Jézus új törvényt ad,
amely egyetlen parancsba foglalható: Szeressétek Istent és
embertársaitokat! De ha szeretet parancsa korábban is létezett, akkor mi
ebben az újdonság? Miért hangsúlyozza Jézus oly sokszor, a régi és az
új törvény közti különbséget?
Az egyik igazi újdonság, hogy a Jézus által emlegetett szeretetnek a
forrása és iskolapéldája maga Krisztus. "Úgy szeressétek egymást, amint
én szerettelek benneteket" - mondja. Őt kell követnünk a szeretet
gyakorlásában. Az ő lelkületével kell közelednünk minden emberhez. Ő,
aki szeretetből feláldozta értünk életét, példát adott nekünk, hogy nem
magunkért, hanem csak másokért érdemes élnünk. Szent János
evangéliumában ezzel kapcsolatosan mondja az Úr:
„Példát adtam, hogy
amit én tettem, ti is tegyétek meg” (13, 15).
Az Úr Jézus tanítása szerint, igazán akkor értékes az életünk, ha
embertársainkat szolgálva odaadjuk azt Istennek. De ha nem adjuk
Istennek az egész életünket, akkor mit adunk neki valójában? Istennek
nem apró részletek és elemek kellenek az életünkből, hanem életünk
teljes felajánlását szeretné.
Az evangéliumi részletben Jézus a farizeusok és az írástudók
törvénymagyarázatát bírálja és a szív tisztaságának fontosságát hirdeti.
A farizeusok tisztában voltak azzal, hogy az emberölés tilalma isteni
eredetű parancs. Ezt a parancsot azonban többnyire csak jogi szempontból
értelmezték. Jézus rámutat, hogy nem csupán a tényleges emberölés
számít bűnnek, hanem az emberölés szándéka is. A gonosz szív éppúgy
elítélendő, mint a gonosz cselekedet.
A szív tisztasága mindennél fontosabb. A vallási gyakorlatok külsődleges
végzése nem sokat ér, ha az ember szívében gonosz indulatok rejtőznek.
Ezért mondja Jézus, hogy mielőtt ajándékodat az oltárra viszed, békülj
ki embertársaddal.
A mai evangéliumi üzenet azért is megfontolandó, mert gyakorta mi is
olyanok vagyunk, mint a farizeusok. Ájtatossági gyakorlatokat végzünk,
többé-kevésbé elmormoljuk napi imáinkat és szűkösen megadjuk az egyházi
hozzájárulást, de szívünkben ott lapul az embertárs iránti harag érzése,
a bosszúállás vágya, vagy a megvetés, lenézés gondolata, a megszólás, a
kritizálás ténye. Minthogy ez így semmiképpen sincs rendjén, kérjük
Istent, segítsen, hogy embertársainkkal kiengesztelődve tiszta szívvel
tudjuk végezni vallási gyakorlatainkat.
Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik.
Egyrészt csak annak hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg
is tartja, azt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy ezek a
parancsok konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen
ezért azok megtartására törekszik, az tartsa kötelességének, hogy
másokkal is megismertesse ezt az utat.
A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem
Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni
vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban
megismerjük Isten parancsait és azok szerint éljünk.
Mikor nagyokat ütnek rajtunk, milyen jó lenne nem ütni vissza se kézzel,
se szóval - olvashatjuk József Attila egyik versében (Milyen jó lenne
nem ütni vissza). De a régi törvény ott lüktet még az ereinkben, s ha
valaki megbánt minket, szeretünk azonnal visszavágni. Jól megjegyeztük a
"szemet szemért, fogat fogért" ószövetségi elvet, s ha kell, alkalmazni
is tudjuk minden helyzetben. Sok ember annak tökéletes megvalósítására
törekszik, hogy "a sértés ne maradjon viszonzatlan". Ha valaki haragszik
ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól
hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá.
Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a
szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a másiknak a rosszat, de
még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus
azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a
krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk! Szent János evangélista írja
az ő első levelében:
„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel
Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az
az Istenben marad, s az Isten is benne marad.”
Ebből a Jánosi idézetből indult ki a nyugalomba vonult Szentatya,
Benedek pápa, amikor első körlevelét írta „Az Isten szeretet” – címet
adva neki. E körlevél bevezetőjében olvashatjuk:
„A keresztény lét
kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki
életünknek új távlatot s ezáltal meghatározott irányt ad. János
evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le: ’Isten úgy
szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki
benne hisz (…) örök élete legyen.’ (Jn 3, 16.) Majd még a Bevezetésben
az újszövetségi szeretet parancsáról ezt olvassuk: Egy olyan világban,
amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a
gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és
jelentőségteljes. Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről
beszélni, amellyel Isten tölt el minket, és amit nekünk tovább kell
adnunk.”
Azt hiszem, tapasztalatból mindannyian tudjuk, hogy vannak pillanatok,
amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de
ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az örök
üdvösségre.
A szentek élete bizonyítja, hogy minden nehézséget le lehet győzni, ha
tudjuk, hogy miért küzdünk és mi a vágyunk. Üdvössvasárnap, február 16, 2014égünk érdekében csak
egyetlen lépést kell tennünk, de azt az egy lépést, ami Istenhez
közelebb visz, nap, mint nap meg kell tennünk!
Kommentáld!