JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

Gyetyaszentelő Boldogasszony ünnepére

Gyertyaszentelő Boldogasszony holnapi ünnepére! A gyertya fényt ad, világít a sötétben, lángja barátságos fényt ad, meleget ad , önmagát emészti fel, miközben világít és melegít, lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
De igazából mindez csak akkor jelent valami, ha valóban aszerint élünk, amit a gyertya jelképez. Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Lukács Márta: A gyertya
Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.
Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.
Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.
Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.
Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.
Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére! A gyertya fényt ad, világít a sötétben, lángja barátságos fényt ad, meleget ad , önmagát emészti fel, miközben világít és melegít, lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól. De igazából mindez csak akkor jelent valami, ha valóban aszerint élünk, amit a gyertya jelképez. Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt. Lukács Márta: A gyertya Egyenesen, szilárdan áll, Fénylő szemmel fölfelé néz, Bár légköre olykor ködös, Sötét s nyomasztóan nehéz. Ruhája tiszta és fehér, Nincs rajta semmi szenny, mocsok, S ha ráfröcskölnek is ilyet, Simaságáról lecsorog. Meghittséget, szeretetet Serceg lágy-szelíden hangja, Akkor is, ha körülötte Ezt senki, senki sem tudja. Önzetlenül ég, melegít, A sötétnek nincs itt helye, Hiszen, mint az igaz ember, Ő is fényre van teremtve. Olykor küzd az áramlattal, És titokban sír talán, Mert néha sűrű cseppekben Folynak a könnyek oldalán. Aztán ismét bíztat, hitre Serkent, szinte megnő lángja, Hogy rohamosan csökken, fogy, Sőt csonkig ég, nem is bánja. Küldetését befejezte: Ő eltűnt, s csak azért égett, Hogy a kereső szívébe Fényt vigyen és melegséget. Ahogy most nézem a gyertyát, Amint serkentően lobog, Vágy ébred bennem, s most én is Fényleni, égni akarok. Hinteni a szeretetet Önzetlenül jónak, rossznak, Hogy méltó hirdetője legyek A közénk jött Megváltónak.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Szupper Mária üzente 10 éve

Boldogságos Szűz Anyám, mint egykor Te felajánlottad isteni szülöttedet a templomban , melynek emlékét e mai napon ünnepeljük, úgy én is felajánlom szívemet neked .
Fogadd tőlem töredelmes szívem őszinte bűnbánatát, add, hogy hozzád , jó Anyámhoz mindig hű maradjak, s egykor fent a mennyégben színről- színre
láthassalak s dicsőíthesselek. Ámen.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben