Imádkozzatok szüntelenül" " (1Tessz 5,17)

Tüsi, a kis süni már órák óta izgatottan járkált fel-alá a kertkapu előtt.

- Ejnye, kisfiam, ne légy már ilyen türelmetlen! - hajolt ki az ablakon az édesanyja. - Inkább szaladj el Kamilla nénihez a gyógyteákért. Nózika nem érzi jól magát.

- De anyu! Miért éppen én?! Menjen Trózsi vagy Szurcsi! Nekem most fontosabb dolgom van! Tudod, hogy nagyika mennyire örül, ha a kapuban várom.

- De annak még jobban fog örülni, ha megtudja, hogy milyen szófogadó és szolgálatkész unokája van. A testvéreid pedig iskolában vannak! - válaszolt anyu ellenkezést nem tűrő hangon. Így aztán Tüsi, duzzogva bár, de útnak indult.

- Nózi is mindig csak nyavalyog! "Anyu, fáj a fejem! Anyu, fáj a fülem! Anyu beteg vagyok!" Pfuj! Én meg majd megszakadok a sok munkától meg a szaladozástól! "Fussál el gyógyteáért! Szaladj Harkály doktorért! Hozz friss forrásvizet!" - Amíg így morgolódott, egyszer csak megbotlott valamiben. - Nini! Ez meg mi lehet? - emelte fel a fényes papírba csomagolt hosszúkás tárgyat. - Lehet, hogy valami varázsszerszám! Vagy valami titokzatos kincs! - izgatottan fejtette le róla a csomagolást. - Á! Hiszen ez csak egy közönséges gyertya! - motyogta csalódottan és zsebre vágta a sárga viaszgyertyát.

- Gyere csak, kedveském! - kiáltott oda neki a távolból Kamilla néni, aki a háza előtt matatott a fűben. - Odakészítettem a konyhaasztalra a gyógyfüveket, amit anyukád kért, vedd csak el nyugodtan. Nekem meg kell keresnem valamit - kiáltotta oda Tüsinek. - Jaj nekem, ha elveszett! Mihez is kezdek nélküle?! - motyogta magában kétségbeesetten, és tovább keresgélt a fűcsomók között.

- Mit tetszik keresni? Elvesztetett valami fontosat? - kérdezte kíváncsian Tüsi, miközben a másik zsebébe gyömöszölte a gyógynövényes csomagot.

- Jaj, aranyoskám! Még hogy fontosat! Nélkülözhetetlent! Anélkül minden tudományom hasztalan! Most vettem a városban, be is csomagolták szép, fényes papírba. Biztosan kicsúszott a zsebemből!

Tüsi arca elvörösödött. Tudta ő nagyon jól, hol lapul az a nélkülözhetetlen szerzemény: a zsebében. De visszaadni sehogyan sem volt kedve. Különösen, mióta azt is megtudta, hogy nem akármilyen csecsebecse, hanem nélkülözhetetlen. Talán ebben rejti Kamilla néni a gyógytudományát!

- Kezét csókolom! - kiáltotta vissza Kamilla néninek, és már szaladt is hazafelé. Odahaza egyenesen a pajtába futott, és a félhomályban elővette újdonsült kincsét. - Most már én leszek a leghatalmasabb az egész mezőn. Mindenki tőlem kér majd segítséget, én meg jól megkérem majd az árát! Akkor majd megvehetem a villanyvasutat meg a kisautópályát is.

Álmodozásából a nagyika hangja verte fel:

- Istenem, Istenem, gyógyítsd meg az én kis Nózikámat! - zokogta kétségbeesetten.

- Bízzunk a Jóistenben! - hallotta édesanyja vigasztaló hangját. - Tüsinek is hamarosan meg kell érkeznie a gyógyfüvekkel. Hátha attól jobban lesz - Tüsinek, mint a villám, hasított az agyába a felismerés: a gyógyfüveket elfelejtette odaadni. Helyette a saját önző álmaival volt elfoglalva, miközben Nózika odabent szenvedett. A gyertya most egyszeriben mintha égetni kezdte volna a kezét. Gyorsan zsebre vágta és beszaladt a konyhába.

- Meghoztam a gyógyfüveket! - kiáltotta, majd egyenesen Nózika szobájába szaladt. - Nózika! Ne félj semmit! Hoztam neked Kamilla nénitől egy varázsgyertyát! - suttogta, miközben tömzsi ujjacskáival a gyertyát igyekezett meggyújtani. - Igaz, hogy nem lett volna szabad elhoznom, de ha már itt van, kipróbálhatnánk! - Amint táncolni kezdett a kis láng, fénye átjárta a szoba félhomályát és rávetődött a kis sünlány sápadt arcára. "Milyen fakó! Jaj Istenem, tényleg nagyon beteg lehet!" - gondolta magában Tüsi, és akaratlanul is összetette kezeit. - Gyógyítsd meg őt, Istenem, és én megígérem, hogy a gyertyát is visszaadom! Inkább nem kell a kisvasút sem, az autópálya sem, csak gyógyuljon meg a testvérkém!

- Tudod, kisfiam, igaz, hogy ez a gyertya nagyon hasznos - szólalt meg Tüsi háta mögött Kamilla néni mosolyogva -, de az igazi varázslat nem ebben lakik, hanem a szívedben és a belőle fakadó imában.

Katona Marianna