Több száz hívő és mintegy negyven pap jelenlétében ünnepelte július 5-én Lengyeltótiban pappá szentelésének 60. évfordulóját Gyuriga Károly lengyeltóti esperes-plébános – tudósította a Magyar Kurírt Kiss Iván.

A gyémántmisén részt vett Márfi Gyula veszprémi érsek, Varga László, a Kaposvári Egyházmegye általános püspöki helynöke, Móring József Attila, a térség országgyűlési képviselője, valamint a környék polgármesterei. Károly atya életútját Cs. Szabó István színművész ismertette.

Gyuriga Károly Kerkaszentkirályon, 1929. március 23-án született. 1954. január 31-én szentelték pappá Veszprémben. Szolgálati helyei: Pápateszér (1954–55), Nagykanizsa Sarlós Boldogasszony plébánia (1955–59), Tüskevár (1959–61), Káptalanfa (1961–63); Zalamerenye (1963–66); plébánosként szolgált Zalaváron (1966–70), Iharoson (1970–86) és Lengyeltótiban (1986-tól), kerületi esperes 1990-től napjainkig.

Zsombok Lajos, Lengyeltóti polgármestere azt a 28 évet köszönte meg, melyben Károly atya példakép volt mindazok előtt is, akik nem jártak templomba, erkölcsi tekintélynek tartották a nem hívők is. A polgármester Lengyeltóti város nevében egy olyan, Herenden készült szoborral mondott köszönetet, mely a jó pásztort ábrázolja. Kérte, hogy nyugdíjas éveiben is maradjon velük, a város örülne jelenlétének.

Móring József Attila országgyűlési képviselő azokat a szentmiséket idézte fel, amikor ő kántérként szolgált Károly atya szentmiséin, minden szavából épült, minden szentmiséje lelki élmény volt számára.

Jelenka György, Gyugy község polgármestere most adta át az ünnepeltnek Gyugy díszpolgári kitüntetését.

Takács Klára operaénekes, aki hazajár Budapestről Lengyeltótiba, azt köszönte meg, hogy amikor benyit az üres templomba, egy valaki mindig ott térdel a szentségi Jézus előtt. Mint elmondta: Károly atyát többször találta a templomban, mint a plébánián.

A gyémántmise szónoka Márfi Gyula veszprémi érsek volt. Beszédében a papi hivatás szépségéről és nehézségeiről szólt. Fontosnak tartja a pap hívekkel való jó kapcsolatát, melyet Károly atya olyan szeretettel munkált egész életében. Papi pályája erről a szeretetről beszél. Derűje, vidámsága még azokat is megérintette, akik kezdetben köszönő viszonyban sem voltak vele. Márfi Gyula kiemelte Károly atya papi alázatosságát is. Homíliájában említett egy szerzetest, aki mindig panaszkodott. A most jubiláló gyémántmisés ajkáról soha nem hallottunk panaszt, soha nem említette egyre fogyó erejét, a sokszor megtapasztalt hálátlanságot,betegségét, hanem mindig derűs keresztény mosollyal viselte keresztjeit.

A szentmisén felolvasták Paskai László bíboros, Balás Béla kaposvári püspök, Bíró László tábori püspök köszöntő levelét is. A lengyeltóti Szent Jakab kórus éneke így szólt: „Jót kívánunk ma Neked e napon, szép napon, legyen áldott életed gazdagon. A jóisten napsugara árasszony fényt az utadra, énekünkkel köszöntünk boldogan.”

Gyuriga Károly atya augusztus 1-jén nyugdíjba vonul, de Lengyeltótiban a plébánián marad. Örül, hogy plébániáját egy volt káplánjának, Vajda Gábor atyának adhatja át, ő pedig imádságos életével tovább is szolgálhatja az Urat.
Egész élete papi jelmondatát tükrözi: „A mi hazánk a mennyben van.” (Fil 3,20)

Magyar Kurír