A főpásztor első nap találkozott a várpalotai görögkatolikus szórvány közösséggel, s a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várpalotai szervezetének meghívására előadást tartott a Thury-vár dísztermében, majd másnap délelőtt a veszprémi görögkatolikusok közösségében Szent Liturgiát mutatott be a Feltámadt Üdvözítő templomában. Mindkét esemény a hit éve lezárásának jegyében szerveződött.

A püspök várpalotai előadásában a hit szerepéről szólt az egyes ember és a szűkebb és tágabb közösség szemszögéből, illetve a hit kialakulásáról, fejlődéséről, növekedéséről elmélkedett az emberi élet kezdetétől az örökélet kapujáig. Jézus Krisztusnak a mustármagról mondott példázatát idézte annak szemléltetésére, hogy bár a hit kezdetben kicsi, de ha gondozzuk, ápoljuk – mint az apró növényt –, növekedni tud és óriás dolgokra lesz képes. Nyomon kísérte a hit magjának jelképes „elültetését”, majd gondozását a gyermek fogantatásától, a gyermekkortól a felnőtté növekedésen át egész életünkben.

A hit mustármagja a családban ereszt gyökeret, ahonnan az emberi élet is indul - mutatott rá. Téves az a felfogás, amit ma sokan hirdetnek, hogy majd 18 éves korában eldöntheti a fiatal, hinni akar-e vagy sem, s ezért ne erőltessük rá a mi világnézetünket.

A „mustármag elültetésének” valójában a magzat fogantatásának pillanatától kellene kezdődnie, vagy még korábban, a fiatal házaspár első közös imádságainál. A gyermek már magzati létében, születése előtt is érzékelheti azt a légkört, amikor szülei imádkoznak fölötte, érte.

Majd a gyermek templomba vezetésének, imádkozni tanításának útjáról, módjáról szólt a püspök, kiemelve a család példamutató szerepét ebben: ahogy a gyermek a családba csecsemőkorától belenő, ugyanúgy kell belenőnie az Egyházba is. A szülők magatartásán keresztül érzi meg a gyermek, hogy milyen az Isten.

Kocsis Fülöp végül arról is szólt, hogy a Szentírást is már korán meg kell ismertetnünk a gyermekkel, s később annak olvasásával is meg lehet barátkoztatni. A nevelés mindig növelés, s a hitben növekedés nem áll meg 18 éves korban. A fizikai növekedés hamarabb leáll, a szellemi növekedés később, de a lelki növekedés sosem szűnik meg. A hit átjárja egész lényünket, és minden cselekedetünkben jelenvaló lesz, ha gondozzuk, s hitünk által, Isten kegyelmével sokkal többre lehetünk képesek minden élethelyzetben.
A veszprémi Szent Liturgia kezdetén a püspök megáldotta a szertartás utáni szeretetvendégségre sütött kalácsot, kenyeret, a felajánlott bort és a szent kenet kiosztásához előkészített olajat.

A püspök szentbeszédében kiemelte: Nem azért zárjuk le a hit évét, hogy azután ne törődjünk a hitünkkel. A lezárással éppen arra kapunk buzdítást, hogy emlékezzünk e szent év lelki üzeneteire, kegyelmeire, s életté váljék bennünk, mindennapjainkban is. Az emlékezés ugyanis a keresztény szemléletben nemcsak valamiféle múltnak a felidézése, hanem olyan erő, amely alakít is minket folyamatosan. Utalt a görögkatolikus naptár szerinti aktuális ünnepre, az Istenszülő templomba vezetésének eseményére. Ha nem keresztény szemlélettel emlékeznénk erre, akkor csak egy kétezer évvel ezelőtti történetként élne bennünk: egy pici három éves leánykát fölvittek a templomba, hogy aztán ott nevelkedjék, s majd később ő legyen Jézus Krisztusnak, az élő Isten Fiának az édesanyja. De tudjuk, hogy mindennek súlyos és fontos hatása volt és van az emberiség történelmére, s keresztény hitünk részévé vált, sőt ez az esemény jelenvaló ma is, a mi életünkben is.

Az Istenszülő bevezetése ma is történik, az Istenszülővel együtt mi is belépünk a templomba, és mi is nevelkedünk, növekedünk hitünkben vele együtt. Ugyanez mondható el a közelgő karácsonyról is. Karácsony ünnepe sem csupán egy régmúlt esemény, amelyre visszaemlékezünk. Akkor tudjuk igazán ünnepelni a karácsonyt is, ha jelenvaló lesz az életünkben, ha bennünk is megszületik Krisztus. Ünnepeink az örök jelen pillanatát idézik fel, s be tudnak kapcsolni minket Isten örök jelenvalóságába.
A szertartást a közösség lelkipásztorának, Janka Ferenc paróchusnak a püspök szolgálatáért mondott köszönetnyilvánítása, miroválás (az olajkenet kiosztása), antidór-osztás (a megyszentelt kenyérdarabkák szétosztása) és szeretetvendégség zárta.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír