A film sokkoló képsorokkal kezdődik. Mivel a héberek sanyargatása nem vezet eredményre, továbbra is szaporodnak, a fáraó elrendeli, hogy minden újszülött fiút öljenek meg. Montázsszerű jelenetek mutatják be Jokhabed vajúdását Mózessel, s a fáraó kegyetlen parancsát teljesítő katonákat, amint egy szekérre összegyűjtve a héber fiúcsecsemőket, behajítják őket a Nílusba.

Mózes azonbn – akárcsak több mint ezer évvel később Jézus a betlehemi gyermekgyilkosságból (Mt 2,16-18) – megmenekül a vérengzésből. Nővére, Mirjam, a Biblia szerint prófétanő (Kiv 15-20). A történet kezdetén hét-nyolcéves kislány, az ő ötlete, hogy Mózest rejtsék el egy gyékénykosárban, amit tegyenek ki a Nílus partján lévő sás közé. Későbbi prófétanői lelkülete már ekkor megmutatkozik, amikor így búcsúzik öccsétől: „Ne félj, rengeteg feladat vár rád.” A fáraó lánya, Bithia érkezik éppen, aki meddő és most a termékenység istennőjéhez imádkozik, hogy áldja meg a méhét, legyenek gyermekei. Megpillantva a folyón imbolygó kosarat, benne a csecsemőfiúval, Bithia úgy tekinti, hogy az istenek meghallgatták kérését.

Az egyiptomi uralkodó udvarában a fáraó lányának fiaként hercegként felnövő Mózes a legjobb nevelésben részesül, művelt ifjú válik belőle, jártas az orvoslásban, tudományban, a harcászatban egyaránt. A hatalom által nyújtott védettsége először akkor rendül meg, amikor meghal a nevelőanyja, Bithia. Az ifjú trónörökös, Merneptah pedig – aki egyébként fivéreként szereti Mózest – megharagszik rá, amiért ígérete ellenére, nem viszi el krokodilra vadászni. Ezért büntetésből parancsba adja, hogy Mózes ellenőrizze, hogy haladnak a munkálatok Ramszesz és Pithon városok építésénél.

A Biblia szerint az ifjú Mózes meglátogatta rabságban sínylődő népét, s látta, hogy egy egyiptomi férfi ütlegeli az ő héber testvérét. Mózes megölte az egyiptomit, s elrejtette a homokban. Másnap ismét elment hozzájuk, és látta, hogy két héber civódik egymással. Megkérdezte attól, aki jogtalanul cselekedett: „Miért ütöd felebarátodat?” Ő így válaszolt: „Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” Mózes erre megijedt, nem tudta, hogyan derülhetett ki a dolog. Közben már a fáraó is hallott az esetről, és halálra kerestette Mózest, aki ekkor menekült Mádián földjére Egyiptomból (Kiv 2,11-15).

A filmben a lényeget illetően így történik az eset, de eltérés, hogy Dátán az, akit Mózes megvédelmez. A Számok Könyve (16,1-35) szerint Dátán, Abiron és Koré lázadását az Úr úgy bünteti meg, hogy elnyeli őket a föld. Gianfranco de Bosio filmjében Dátán az ellenpontja Mózesnek, az ellene lázongó héberek vezére. Az egyiptomi munkafelügyelő meg akarja erőszakolni Dátán feleségét. Dátán szembeszáll vele, sőt, megüti a felügyelőt, aki ezért kikötteti és megkorbácsolja. Mózes szemtanúja lesz ennek, s mivel a munkafelügyelő a felszólítása ellenére sem hagyja abba Dátán korbácsolását, megöli. Ám Dátán nem hálás Mózesnek, aggódik, hogy mi lesz ha Mózes elmegy, ő pedig itt marad, és ráfogják a gyilkosságot. Ezért s némi pénz reményében, Dátán elárulja, hogy Mózes nem született egyiptomi, s mint hébernek nem volt joga megölnie a munkafelügyelőt. Dátán ettől kezdve pénzért besúgói feladatot is elvállal, s lesz mindenben Mózes ellensége.

Mózes egy pillanat alatt kerül ki a hatalom dicsőségéből, nyugalmas biztonságából a perifériára, elveszítve minden földi javát. Igazi családja is ellentmondásos érzésekkel fogadja. Mirjam hite teljes Istenben, változatlanul hiszi, hogy öccsét nagy dolgokra választotta ki. Mózes bátyjának, Áronnak a hite azonban megrendülni látszik, mivel Isten oly sokáig nem szólította meg népét, látszólag magára hagyta választottjait. Mózes Mádiánba menekül, ahol a főpap, Jethro lányát, Cipporát veszi nőül. Szeretetben, nyugalomban élnek, Mózes birkapásztor lesz, s amikor a közben trónra lépett Merneptah visszahívja, nemet mond, a kegyelem hírével érkező küldöttel közli, hogy megvan neki a saját királysága. Mózesnek nincs szándékában feladni a Cippora mellett megtalált békességét és nyugalmát, ezért utasítja el a földi dicsőséget, pedig visszanyerte volna korábbi hivatalait, fáraó után a hatalmas egyiptomi birodalom második embere lehetett volna. Isten ekkor jelenik meg Mózesnek égő csipkebokorban, s szólítja fel, hogy vezesse ki népét a szolgaság földjéről, az ígéret földjére, Kánaánba. Világi dicsőség helyett küzdelem, üldöztetés, meg nem értés lesz Mózes sorsa.

A Biblia szerint Isten közli Áronnal Mózes érkezését (4,27), a filmben álommal jelez: Áron azt álmodja, hogy az egyiptomi munkafelügyelők verik őt, ám egy sas elűzi őket. A sas az Ószövetségben a madarak királya, az isteni gondviselés jelképe. Így amikor a kivonulás után a zsidók a Sínai-hegyhez érkeznek, Isten így szól hozzájuk: „Lássátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz” (Kiv 19,4). Mózes pedig ezt mondja az Urat dicsőítő énekében: Isten a népet „védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. Mint a sas, amely a fészkét védi, ott lebeg a fiókája fölött, kiterjeszti szárnyát, tulajdon szárnyán hordozza” (Törv 32,10).

Áron azonban változatlanul tele van kétségekkel, s ezúttal is Mirjam az, aki prófétai lelkülettel erőt önt belé. Áron csak akkor bizonyosodik meg arról, hogy Mózes valóban Isten küldötte, amikor elébe menve a sivatagban, a fáradságtól összeroskad, és az érkező Mózes fölemeli, erőt önt belé.

Azt, hogy a nép milyen mentális állapotban van, hogy lelki-szellemi sivárságuk még az anyagi nyomorúságuknál is sokkal súlyosabb, Dátán személye mutatja meg a legjobban, aki pénzjutalom reményében azonnal jelenti a munkafelügyelőnek, hogy Mózes visszatért Egyiptomba. Amikor pedig Merneptah fáraó parancsban tiltja meg, hogy a héberek pelyvát kapjanak a téglavetéshez, a nép fellázad Mózes és Áron ellen. Egyedül Józsué az, aki szembeszegülve a munkafelügyelőkkel, vállalja a kikötözést és a megkorbácsolást. Áron ezúttal is meginog hitében, de Mózes bzonyos benne, hogy nem káprázat volt, az Úr valóban mgjelent előtte, s nem is hitegette, nem mondta, hogy könnyű lesz a szabadság kivívása. Egyvalamiben azonban az Úr tévedett, hogy őt választotta. Mózesben időről-időre felmerül a kétség, hogy alkalmas-e a héberek vezetésére. Amikor a nép azzal vádolja, hogy felbukkanása óta még nehezebb a sorsuk, Mózes kétségbeesetten fordul az Úrhoz: „Mindenhol szenny, nyomorúság. Izrael még mélyebbre süllyedt a szolgaságba. Mit tegyek, mit mondjak nekik?

A Biblia szellemiségéhez hűen mutatja be a film, hogy a nép hite csak időlegesen erősödik meg Isten csodatettei láttán. A héberek Vörös-tengeren való átkelésekor Dátán többek nevében „töretlen” bizalmáról biztosítja Mózest. Mózes ironikusan válaszolja: „Mindig bízni fogsz bennem, Dátán, ha jól mennek a dolgok.” Dátán fogadkozik: „Jóban vagy rosszban, minden körülmények között elismerjük, te vagy a vezérünk.” 

Dátán kizárólag a matériában hisz, a minden korban ügyeskedni próbáló kisember prototípusa, akit egyetlen cél mozgat, hogy a zűrzavaros időket kihasználva megteremtse magának a jólétet. A kivonuláskor rögtön a héber közösség rabság idején megőrzött kincseit számolja, s csak Józsué akadályozza meg, hogy eltulajdonítsa magának azokat. Dátán számára Isten nem létezik, s nem is titkolja ezt, az egyik különösen válságos helyzetben így szól a többiekhez: „Mintha Isten mutatná az utat, pedig nincsen Isten, csak nap, homok és Mózes.”

Az aranyborjú elkészítésekor is Dátán a felbujtó. Mózes Isten parancsára felmegy a Sínai-hegyre, hogy megalkossa az Úr által sugallt törvényeket. Mivel sokáig van távol, Dátán lázítani kezdi a népet, hogy Mózes biztos meghalt, ezért készítsenek aranyborjút, amely mutatja majd nekik az utat, visszafelé, Egyiptom felé. A Kivonulás könyvében (32,1-6) a nép követelésére Áron kénytelen tevékenyen részt venni az aranyborjú elkészítésében, a filmben viszont Dátán vezetésével Áront akarják megtenni vezérnek a távollevő Mózes helyett. Áron elutasítja a vezérséget, de beleegyezik abba, hogy a nép aranyborjút készítsen, eleinte nem tulajdonít ennek jelentőséget, reméli viszont, hogy ettől megnyugszanak. Igyekszik megértetni velük: „Izrael népe! Nagy rosszat cselekedtetek. Arról sustorogtatok, hogy isteneket akartok magatoknak, de ez a rossz cselekedet nem más, mint az éretlen gyermekeké. Még mindig nem értitek, milyen hatalmas dolog történt velünk. Maga az Isten választott ki bennünket. Értsétek meg, ez a bálvány itt nem isten, még a gondolat is nevetséges. De Istenre fog emlékeztetni, ahányszor elmentek mellette. A feje, a nap, a homloka, a hold, a lábai a világegyetem négy lába. Amit itt láttok, az népünk egységének szimbóluma. Az Isten választott népének az egységét jelképezi.” 

Dátán azonban nem az ezt követő, Mózes által elrendelt vérfürdő során leli halálát, hanem később, amikor ismét fellázad Mózes ellen. Erre akkor kerül sor, amikor az előreküldött hírnökök jelentik, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaánt hatalmas, erős népek lakják, lehetetlen, hogy legyőzzék őket. Mózes hangoztatja, hogy hiába erősek, az Úr nem nekik ígérte a földet, ám a népen úrrá lesz a kicsinyhitűség. Dátán ekkor már nem ismer mértéket, minden gyűlöletét Mózesre zúdítja, „gyilkos szemfényvesztőnek” nevezi, egyik híve pedig kővel fejbedobja. Dátán és követői arra készülnek, hogy visszatérjenek Egyiptomba, hogy békében, jólétben éljenek, és ismét legyenek isteneik. Dátán alapvető tévedése, hogy ő akar isteneket választani magának, ellentétben Mózessel, aki vallja: „Isten választja az embert, nem az ember választja Istenét.” Ahogy azt Jézus is mondta tanítványainak: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,10). Dátán és követői egyértelműen elutasítják az egy és igaz Istent, tagadják annak létezését. Mózes imádkozik ekkor az Úrhoz, s ezt követően nyeli el a föld Dátánt és híveit, ahogy azt a Számok könyve leírja (16,25-35).

Gianfranco de Bosio Mózese mindvégig tisztában van Istentől kapott küldetésének rendkívüliségével. Hosszú vándorlásai során vannak kétségei, megtorpanásai, de soha nem adja fel. Vallja és számára ez a bizonyosság: „Mert velem van Istenem, az Úr mindenütt, amerre csak járok.”  

Mózes, a törvényhozó
(Angol-olasz film, 282 perc, 1975.)
Rendező: Gianfranco de Bosio
Forgatókönyvíró: Anthony Burgess, Vittorio Bonicelli, Bernardino Zapponi, Gianfarnco de Bosio
Főbb szereplők:
Mózes: Burt Lancester
Miriam: Ingrid Thulin
Áron: Anthony Quayle
II. Ramszesz: Mario Ferrari
Cippora: Irene Papas
Mernefta: Laurent Terzieff
(Etalon Filmkiadó, 2012.)
Bodnár Dániel/Magyar Kurír