„Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból!” Advent szent hajnalaihoz, az új egyházi év kezdetéhez Szent Pál apostol adja nekünk a buzdító kezdőszót, az ébresztő kakasszót. Igen, valóban elérkezett az idő, itt az óra. Ahogy egykor Szent Péter apostolt vagy radikális megtérésének pillanatában Szent Ágostont, úgy ma, itt és most bennünket is bűnbánatra hív az Úr irgalmas tekintete.

„Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit!” Persze, ezek a fegyverek már a béke eszközei: a kardból ekevas, a lándzsából sarló lesz Isten szeretetének izzó kohójánál, a szeretet lángoló tűzhelyénél. Már Izajás is felszólít: „Gyertek, járjunk az Úr világosságában!" Valaha ugyanis mindnyájan csak sötétben botorkáltunk, de most már az Úr világosságában élünk: Igéje valóban lámpás nekünk, életünk bizonytalan ösvényein a továbblépéshez csak ő világít. Ezért halljuk meg Pál apostolnak egy másik kiáltását:

„Ébredj, ki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog!” (Ef 5,14) Csodálatos erővel bírnak ezek a megtérésre hívó felkiáltások a mai olvasmányban, illetve a szentleckében, de Pál apostol többi levelében is, mindenütt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a napi evangélium mindig aktuális figyelmeztetéseit sem: „Virrasszatok hát!” És: „Legyetek tehát ti is készen!” Nagyon szép, ahogy Szent Pál kifejti, magyarázza: „Üdvösségünk ugyanis közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk." Egy másik levelében pedig még arra is felhívja a figyelmünket, hogy soha ne vegyük hiába az Úr kegyelmét. Azt mondja ugyanis:

„A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Most van itt a kellő idő! Most van itt az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Meg kell hát hallanunk, észre kell vennünk az Úr kegyelmi esztendejének eljövetelét, mely még ma beteljesedhet életünkben, ha valóban örömhírt, üdvösséget viszünk a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak és világosságot a vakoknak.

Kedves papnövendékeink a győri szemináriumban gyakran szemfüles módon összegyűjtik, hogy melyik a leggyakrabban használt vesszőparipája, kulcsszava egyik-másik tanáruknak, elöljáróiknak. Az én prédikációim és előadásaim szerintük legtöbbször ismétlődő szavai a ma, az itt és a most. Sokszor beszélek nekik arról, mit is jelent ez a kegyelmi idő, a mai nap. Jó lenne, ha mi is mindannyian, ahogy Zakeus, Jézus csodálatos tekintetének tükrében észrevennénk az irgalmas Atya pillantását, aki bennünket is bűnbánatra, megtérésre hív, hisz még ma nálunk akar megszállni. Akkor mi is meghallanánk, amikor őszinte elhatározásaink, jó feltételeink láttán hozzánk is ugyanúgy szól: ma üdvösség köszöntött erre a házra, vagy: még ma velem leszel a paradicsomban!

Végezetül álljon itt előttünk az adventi idő kezdetére Ürögdi Ferenc verse, amely segíthet rádöbbenünk arra, hogy sohasem késő magunkba szállni, s minden úrjövet-várás a megújulás cselekedeteit, az újjászületés kegyelmét hozza el itt és most:

Minden advent kegyelem: vétkem jóvá tehetem.
Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet: így kellene – s így élek!
Minden advent remegés: Isten felé epedés!
Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is!
Minden advent szeretet: Betlehembe vezetett.
Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát!

Szerző: Bognár István

Magyar Kurír