Az ünnepi szentmisét Sergio de Deus Borges, a São Paulo Santana-i püspöki régió segédpüspöke mutatta be Fernando Legal atyával, a São Miguel Paulista-i egyházmegye nyugalmazott püspökével és Justo Ernesto Piccinini szalézi atyával, a rend brazíliai São Pauló-i (BSP) tartományának elöljárójával együtt.

A legidősebb szalézi szerzetes 1914. június 1-jén született Lengyelországban. Szülei Karol Klinicki és Katarzyna Kitlinska voltak. Édesapja vasutasként, édesanyja köztisztviselőként dolgozott. Négy testvére volt: Bolesław, Maria, Stella és Franciszek.

A második világháború alatt Władysław atya öt évig raboskodott egy náci koncentrációs táborban. 1968-ban érkezett Brazíliába. Először Lavrinhasban a lengyel közösség lelkészeként szolgált, gyóntatott és angol nyelvet tanított a jelölteknek. Egy évet szolgált Americanában mint plébánoshelyettes, a következő tíz évet Pindamonhangabában töltötte, majd visszatért Lavrinhasba. 1990-től a Santa Teresinha közösség tagja.

Władysław atya misszionáriusi tevékenységét a gyóntató szolgálat jellemzi. Rendtársai azt mondják róla: „Ő egy olyan pap, aki pontosan, tömören fogalmaz. Azt kéri a gyónóktól, hogy a helyes úton járjanak, és a bűnbánók lelkébe a megbocsátás és az isteni kegyelem balzsamát csepegteti.”

Olyan mondatokat hangoztat mindennapi életében, mint „Jézus, bízok benned”, „Akkor is megmentelek, ha úgy gondolod, hogy már minden elveszett”, vagyis Szent Faustina Kowalskának, az isteni irgalmasság apostolának kijelentéseit.

Amikor százéves volt, azt írta: „Az isteni kegyelemnek köszönhetően százéves lettem, és azt gondolom, hogy ez már sok. Az emberi élet harmadik korszakában vagyok. A harmadikban és az utolsóban, mert a Szentírás azt mondja: »Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.« (Zsolt 90,10)”

Klinicki atya tavaly ünnepelte pappá szentelésének 75. évfordulóját.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír