A Szent István-i országfelajánlás napján Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi előtt tisztelegtek a fehérváriak, és kérték a Magyar Szent Család közbenjárását a magyar családokért – tudósít a Székesfehérvári Egyházmegye.

Székesfehérvár fogadalmi ünnepnapjának nyitányaként méltóságteljes körmenetben vitték át a székesfehérvári püspökségről Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéit a székesegyházba. Koronaőrök látták el az ereklyék őrzésének nemes szolgálatát. Felemelő érzés volt mindazok számára, akik részt vettek az eseményen, hogy a Szent Imre Iskolaotthon rászoruló gyermekei és a Szent Imre Iskola diákjai vállukra véve vitték végig a belváros szívében a szentéletű királynő és a herceg ránk maradt relikviáit. Szent István hermáját az egyházmegye papnövendékei hordozták a menet élén. A kedvezőtlen időjárás ellenére sokan, nagy tisztelettel kísérték a becses ereklyéket a megyéspüspök vezetésével.

A székesegyházban Spányi Antal megyéspüspök vezetésével kezdődött az ima nemzetünkért, a magyar családokért. A főpásztor kérte a szentek imáját, hogy olyan szeretettel és hittel éljenek hazánkban az emberek, ahogy az első királyi család élt, hogy a szívekben, a lelkekben, az otthonokban Isten országa épüljön.

„A város ünnepel és emlékezik ezekben a napokban, de ünnepelni és emlékezni azzal a lelkülettel kell, amely Szent Istvánt és családját is jellemezte. Hittel, tudással és tenni akarással nézzünk a jövő felé, ehhez kérem az Isten kegyelmét” – mondta áldásában a főpásztor.

A megyéspüspök imája után a fehérvári egyházközségek imaórái következtek. Az eső ellenére sokan töltöttek egy-egy órát a Magyar Szent Család ereklyéi előtt.

A nap kiemelkedő, egyben záróeseménye a hagyományos ünnepi szentmise volt, amelyben a megyés főpásztor megújította az országfelajánlást Szűz Máriának, ahogy azt Szent István király tette 1038-ban a halála előtti napon, amikor trónörökös nélkül maradt az ország.

Szentbeszédében Spányi Antal püspök aktuális, aggodalomra okot adó eseményeket említett a világban: az Irakban élő keresztények üldözését, a szörnyű pusztítást végző járványokat, a Közel-Keleten és Ukrajnában fennálló háborús helyzetet, amelyek mind nyomasztólag hatnak ránk. Ezeknek a lehangoló híreknek a hallatán, a fokozódó kilátástalanságban elveszítjük a változás reményét – mondta a főpásztor.

A megyéspüspök arról is beszélt, hogyan talál a mai kor embere az elődök példájából erőforrást életéhez. „Elsőnek Szent Istvánra emeljük tekintetünket! Volt része bőven a meg nem értésben... Személyes életének tragédiáját növelte a sok próbatétel. Honnan volt ereje, rendíthetetlen szilárdsága? A bölcsesség, mellyel a biztos jövőt, az életbe vezető utat tudta választani a pusztulással szemben? (...) Az Árpádok kiváló képességei mindehhez nem lehetett elég, segítette a család, a szerető feleség, Gizella, de ez sem magyaráz meg mindent. Ami biztosan erőt jelentett első királyunknak, és amiért a meggyőződése szerinti jót tudta tenni, az a hitéből forrásozott” – mondta a püspök. Hangsúlyozta, hogy a hit szerint élni nem lehet felszínesen, csak a látszatot fenntartva. A mély hit átalakítja az életet: a valóban átélt, megtapasztalt örömet és az erőforrást jelentheti számunkra.

A főpásztor felhívta a figyelmet arra is, hogy a családra mint a jövő zálogára kell tekinteni. A családi élet értékeit, szépségét, a gyerekekkel szembeni felelősséget tovább kell adni, különben reménytelenné válik életünk.

A szentmise végén a megyéspüspök arra buzdított: közös ünnepeink hozzanak bennünket közel egymáshoz, ébresszen közös felelősségre, kötelezzen el bennünket ennek a népnek a szolgálatára, és erősítsen meg országunk szeretetében! „Segítsen bennünket a Magyarok Nagyasszonya, első szent királyunk és az ő szent családja!”

Az ünnep zárásaként Spányi Antal püspök felolvasta az országfelajánló imát, majd az ereklyéket ünnepi körmenet kísérte vissza a püspöki palotába.

Fotó: dr. Berta Gábor

Magyar Kurír