A pápa rögtönzött, spanyol nyelvű beszéddel fordult a szinódusi atyákhoz, amelyben mintegy kommentálta az előtte megszavazott, és – a szándékának megfelelően – nyilvánosságra hozott záródokumentumot. Az elmúlt három hét szinódusi munkálatai négy dimenziót jártak körül: kulturális, ökológiai, társadalmi és lelkipásztori téren mozogtak, melyek közül ez utóbbi a legfontosabb. Ami a kulturális dimenziót illeti, a pápa örömére szolgált, hogy a szinóduson megállapították: az egyház hagyománya éppen az inkulturációban nyilvánul meg.

Az ökológiát illetően Ferenc pápa aláhúzta, hogy a szinóduson tisztelettel adóztak Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka előtt, aki az egyház egyik úttörője ebben a tekintetben. Az általa megkezdett út folytatódott a párizsi klímaegyezménnyel, majd a Laudato si’ kezdetű enciklikával. Az egyház rámutatott a természet szélsőséges kizsákmányolására, és ez egy szimbólum – mondta. Ami a jövőt illeti, utalt Greta Thunbergre és a fiatalokra, akik „A jövő a miénk” feliratú táblákkal vonultak utcára, mert tisztában vannak az ökológiai veszéllyel, ami nemcsak Amazóniát, hanem Kongót és Argentínát is érinti, a Chaco-tartományt.

A társadalmi dimenzióról szólva a szinóduson arra is rámutattak, hogy Amazóniában nem pusztán a teremtett világot zsákmányolják ki, hanem a személyeket is. Az igazságtalanság, a pusztítás, az emberi kizsákmányolás minden fajtája minden szinten megjelenik és rombolja a kulturális identitást. A pápa figyelmeztetett: a korrupció legsúlyosabb formája az emberkereskedelem és a kulturális önazonosság pusztítása.

A negyedik és egyben legfontosabb dimenzió a lelkipásztorkodás – jelentette ki Ferenc pápa. Az evangélium hirdetése sürget minket. Az evangéliumot pedig érthetővé kell tenni az amazóniai kultúrák előtt, megerősítve a világiak, a papok, az állandó diakónusok és szerzetesek munkáját.

Új szolgálati formákról is volt szó a szinóduson, amikről már VI. Pál is beszélt, és amikhez megfelelő kreativitással el lehet jutni. Az őslakos szemináriumokról is beszéltek a szinóduson. Ezzel kapcsolatban a pápa köszönetet mondott O’Malley bíborosnak, ugyanis társadalmi igazságtalanság az, hogy gyakorlatilag nem engedik az őslakosokat a szemináriumi, papi képzéshez hozzáférni. Ferenc pápa bejelentette azt is, hogy elfogadja a felkérést, és újra összehívja a női diakonátust vizsgáló bizottságot. Új tagokkal is bővíti a bizottságot, mert olyan megállapodásra jutottak, ami nem volt világos.

Bizonyos dolgokon változtatni kell, mert az egyház folyton megújul – ez is a most lezárult szinódus egyik tanulsága. Az egyik csoportos megbeszélésen elhangzott, hogy az amazóniai papsághoz képest csekély a más területeken élő papok buzgósága. Olyan fiatal szerzeteseket kell képezni, akiknek erős a hivatásuk, és ezzel az apostoli buzgalommal mehetnek a határvidékekre. Célszerű lenne egy évre a szomszédos régióba küldeni ezeket a fiatalokat, mint ahogy a szentszéki diplomatákat is, hogy a helyi püspök segítségére legyenek a missziós területen.

Ferenc pápa ezután az ún. „első világ” (Európa, USA) papságáról beszélt: sokan vannak, mégsem tudnak küldeni papokat az Amazonas-térségbe. Vannak érdekvezérelt fidei donum papok is, akikkel még Buenos Airesben püspökként találkozott. Volt, aki tanulni érkezett oda, de annyira beleszeretett a helybe, meg abba, amit az első világ tud nyújtani, hogy már nem akart hazamenni egyházmegyéjébe. Ilyenkor a püspök, hogy megmentse a hivatást, enged. Ferenc pápa ezzel szemben köszönetet mondott a valódi fidei donum papoknak, akik Afrikából, Ázsiából és Amerikából érkeznek Európába, aztán küldetésük végeztével visszatérnek hazájukba.

A pápa ezután a nők egyházi szerepéről beszélt. Mint mondta, nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit jelent a nő az egyházban. Csak a funkcionális részt nézzük, ami fontos. A nők egyházban való szerepe azonban jóval túlmegy a funkcionalitáson, és ezzel számolni kell. Ferenc pápa tehát újraszervezést javasol, és a Pánamazóniai Egyházi Háló nagyobb jelenlétét sürgeti, mint ahogy az ún. rész-püspöki konferenciák megszervezését is. Az Amazonas-medence országai alakítsanak kis amazónai püspöki konferenciákat, amelyek részei az országosnak, de külön működnek.

Egy lehetséges amazóniai rítusról szólva a pápa emlékeztetett: 23 saját rítusú egyház létezik, amelyeket idéztek a záródokumentumban. Ezek között vannak sui iuris, saját jogú egyházak, amelyek egészen kicsik voltak kezdetben. Ezért nem szabad félni az olyan szervezetektől, amelyek egy sajátos életet őriznek: az Anyaszentegyház – aki mindenki édesanyja – segít nekünk ezen az úton, hogy ne szakadjunk el egymástól. A Római Kúria pedig hozzájárulhat ehhez úgy, ahogy a dokumentum kéri: hozzon létre az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumán belül egy amazóniai szekciót.

Ferenc pápa köszönetet mond a szinódus titkárságának és minden szervezőnek. A médiától pedig azt kéri, hogy a záródokumentum terjesztésében főként a diagnózisra összpontosítsanak, mert az a legfontosabb rész: a kulturális, szociális, lelkipásztori és ökológiai diagnózis. Ne azt keressék, hogy milyen döntés született egyházfegyelmi kérdésekben, vagy hogy melyik párt nyert és vesztett.

Annál is inkább, mert mindig van a keresztényeknek egy kis elit csapata, amelyik szereti ezt a nagyon kicsi diagnózist egyetemesnek feltüntetni, ami az egyházfegyelmi megoldásokra vonatkozik. Igazság szerint ezzel a diagnózissal valamennyien nyertünk, és haladunk előre a lelkipásztori és egyházközi kérdésekben. Ez a – főként katolikus – elit az apróságokhoz ragaszkodik, és elfeledkezik a nagy dolgokról – panaszolta a pápa, majd Charles Péguy francia költőt idézve hozzátette: Nincs ugyanis bátorságuk az ember iránt elköteleződni, az emberi élet megoldásaiért küzdeni, hanem azt hiszik, hogy Istenért harcolnak. Nem szeretnek senkit, azt hiszik, hogy szeretik Istent.

Lorenzo Baldisseri bíboros, a püspöki szinódus főtitkára a pápa beszéde előtt szólalt föl. Köszönetet mondott mindenkinek, akik az elmúlt hónapban meghallották Amazónia kiáltását. Ahogy a szinódus elején elhangzott, négy országban újraerdősítési értékpapírok vásárlását fontolgatják. A cél az lenne, hogy 50 hektár amazóniai őserdő újratelepítésével kompenzálják az energia, a víz és a hulladéktermelés által előidézett széndioxid-kibocsátást.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír