A mai vasárnapi evangéliumi szakasz része még a Hegyi beszédnek, Jézus első nagy prédikációjának. Arról szól, hogy hogyan viszonyult Jézus a zsidó törvényhez. Beszédében világosan leszögezi: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem” (Mt 5,17). Jézus tehát nem akarja eltörölni a parancsolatokat, amelyeket az Úr Mózesnek adott, hanem be akarja teljesíteni azokat. És azonnal hozzáteszi: a törvénynek ez a beteljesítése nagyobb igazságosságot, a törvények hitelesebb megtartását igényli. Ezt mondja tanítványainak: „ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20).

De mit jelent a törvény „beteljesítése”? És ez a nagyobb igazságosság miben áll? – tette fel a kérdést a pápa. Jézus maga válaszol néhány példával. Jézus gyakorlatias volt, mindig példákat hozott fel, hogy megértesse magát. A Tízparancsolat ötödik parancsolatából indul ki: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre” (Mt 5,21-22). Ezzel Jézus arra emlékeztet, hogy a szavak is ölhetnek! Amikor valakiről azt mondjuk, hogy olyan a nyelve, mint egy viperáé, azzal mit akarunk kifejezni? Azt, hogy szavai gyilkolnak. Tehát nemcsak arról van szó, hogy nem szabad merényletet elkövetnünk testvérünk élete ellen, hanem haragunk mérgét sem kell a másikra ontanunk. és nem szabad rágalmainkkal sújtanunk – mondta a pápa.

Rosszat sem szabad mondanunk testvérünkről. A pletykálkodás is gyilkolhat, mert megöli a személy hírnevét. Nagyon csúnya dolog a pletykálkodás! Kezdetben kellemesnek, sőt szórakoztatónak tűnhet, olyan mintha cukorkát szopogatnánk. Végül azonban szívünket keserűség tölti el, és minket is megmérgez – fogalmazott a Szentatya.

Az igazat megvallva meg vagyok győződve arról, hogy ha mindnyájan megfogadnánk, hogy kerüljük a pletykát, végül szentekké válnánk. Szép út! Szeretnénk szentek lenni? Igen, vagy nem? A térről hallatszott a zúgás: Igeeeeen! Ragaszkodni akarunk a pletykákhoz, mint megszokáshoz? Igen vagy nem? Neeem! – válaszolt a hívők tömege. Akkor egyetértünk: semmi pletykálkodás!

Jézus a tökéletes szeretetet javasolja követőinek: olyan szeretet ez, amelynek egyetlen mértéke, hogy mértéktelen, felülmúl minden számítást. A testvérünk iránti szeretet olyan alapvető magatartás, hogy Jézus megállapítja: Istennel való kapcsolatunk nem lehet őszinte, ha nem akarunk kibékülni testvérünkkel. Jézus ezt mondja: „Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel” (23-24). Tehát arra kaptunk meghívást, hogy kiengesztelődjünk testvéreinkkel, mielőtt kinyilvánítanánk az Úr iránti ájtatosságunkat az imában.

Mindebből megértjük, hogy Jézus nem csak a fegyelem megtartásának, a külső magaviseletnek tulajdonít fontosságot. A törvény gyökeréig nyúl le, főleg az ember szándékára, tehát szívére figyel, ahonnan kiindulnak jó vagy gonosz tetteink. Ahhoz, hogy jó és becsületes legyen a magatartásunk, nem elegendőek a jogi szabályok, hanem szükség van mély motivációra, ami egy rejtett bölcsesség, Isten Bölcsességének a kifejezése, amelyet a Szentléleknek köszönhetően fogadhatunk be. És mi a Krisztusba vetett hit által megnyílhatunk a Szentlélek működésének, aki képessé tesz arra bennünket, hogy megéljük az isteni szeretetet. Ennek a tanításnak a fényében minden parancsolat feltárja teljes jelentőségét, mint a szeretet követelményét, és mindegyik a legnagyobb parancsolatban egyesül: szeresd Istenedet teljes szívedből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent római híveket és zarándokokat, a családokat, a plébániákat és a világ számos országából érkezett fiatalokat. Külön megnevezte a Cseh Köztársaságból érkezett nemzeti zarándoklatot, amelynek tagjai az ötévenként esedékes ad limina látogatásra kísérték el főpásztoraikat, élükön Dominik Duka bíborossal, Prága érsekével.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír