Ferenc pápa magyarra fordított beszédét teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakaszban (vö. Lk 20,27–38) Jézus csodálatos tanítását halljuk a holtak feltámadásáról. Szadduceusok lépnek fel Jézus ellen, akik nem hittek a feltámadásban, s ezért egy becsapós kérdést tesznek fel neki: kinek a felesége lesz a feltámadáskor az az asszony, akinek egymás után hét férje volt, akik mind testvérek voltak, s egymás után meghaltak? Jézus nem esik a kelepcébe, hanem azt válaszolja, hogy a feltámadtak a túlvilágon „nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek; halhatatlanok ugyanis, és hasonlók az angyalokhoz, és mivel a feltámadás gyermekei, Isten gyermekei lesznek” (Lk 20,35–36). Így válaszol Jézus.

Ezzel a válasszal Jézus mindenekelőtt arra kéri beszélgetőpartnereit – és minket is –, hogy gondolják meg: ez a földi dimenzió, melyben most élünk, nem az egyetlen, hanem van egy másik is, amely már nincs alávetve a halálnak, és amelyben teljes kinyilvánul, hogy Isten gyermekei vagyunk. Nagy vigaszt és reményt ad, hogy hallhatjuk Jézusnak ezt az egyszerű és világos beszédét a halálon túli életről; nagy szükségünk van rá, különösen korunkban, mely oly gazdag ismeretekben a világmindenségről, de oly szegény az örök életre vonatkozó bölcsességben.

Jézusnak ez az egyértelmű bizonyossága a feltámadásban teljesen Isten hűségén alapul, aki az élet Istene. A szadduceusok kérdése mögött ugyanis egy mélyebb kérdés rejtőzik: nemcsak arról van szó, hogy kinek lesz a felesége a hétszer férjhez ment özvegyasszony, hanem arról, hogy kié lesz élete. Olyan kétség ez, mely minden kor emberét gyötri, minket is: földi zarándoklásunk után mi lesz az életünkkel? A semmié lesz, vagy a halálé?

Jézus azt válaszolja, hogy az élet Istené, aki szeret bennünket, és olyannyira törődik velünk, hogy nevét a miénkhez kapcsolja: ő „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké, hiszen számára ők mindannyian élnek” (Lk 20,37–38). Élet ott van, ahol kapcsolat van, közösség, testvériség van; mégpedig a halálnál is erősebb élet, ha az valódi kapcsolatokra és hűséges kötelékekre épül. Ezzel szemben nincs élet ott, ahol az ember csak magához akar tartozni és szigetként akar élni: ezekben a törekvésekben a halál uralkodik. Ez önzés. Ha magamért élek, a halált ültetem a szívembe.

Szűz Mária segítsen, hogy mindennap annak perspektívájában éljünk, amit a hitvallás záró részében kijelentünk: „Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.” Várjuk a túlvilágot.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Granadában, Spanyolországban, boldoggá avatták María Emilia Riquelme y Zayast, a Legszentebb Oltáriszentség és a Szeplőtelen Szűz Mária Misszionárius Nővéreinek alapítóját. Ma pedig Bragában, Portugáliában, hálaadó misét mutatnak be Szent Bartolomeu Fernandes dos Mártires szentté avatásáért. Az új boldog példamutató volt a buzgó szentségimádásban, és nagylelkűen szolgálta a leginkább rászorulókat; az új szent pedig a rábízottak nagy evangelizálója és pásztora volt. Tapsoljuk meg mindkettejüket!

Szeretnék külön megemlékezni Dél-Szudán kedves népéről, melyet jövőre meg kell látogatnom. Még elevenen él emlékezetemben az ország vezetői számára tavaly áprilisban a Vatikánban tartott lelkigyakorlat. Szeretném ismételten megkérni a nemzeti politikai folyamat minden szereplőjét, hogy azt keresse, ami összeköt, és lépjen túl azon, ami megoszt, az igazi testvériség szellemében. A dél-szudáni nép nagyon sokat szenvedett az elmúlt években, és nagy reménnyel jobb jövőt vár, különösen a konfliktusok végleges megszűnését és a tartós békét. Ezért arra buzdítom a felelős feleket, hogy fáradhatatlanul dolgozzanak az inkluzív párbeszédért, és törekedjenek a megegyezésre a nemzet érdekében. Szeretném kifejezni azt a kérésemet is, hogy a nemzetközi közösség továbbra is segítse Dél-Szudánt a nemzeti megbékélés útján. Kérlek mindnyájatokat, hogy imádkozzunk együtt ezért az országért, amelyet különösen szeretek.

[Üdvöz légy, Mária…]

Szeretném imáitokba ajánlani a szeretett, hazámmal szomszédos Bolívia helyzetét is. Arra buzdítom az összes bolíviait, különösen a politikai és társadalmi élet szereplőit, hogy a béke és nyugalom konstruktív légkörében, feltételek támasztása nélkül várják a választás jelenleg zajló felülvizsgálati folyamatának eredményeit. [Azóta a választások megismétlését és új választási bizottság felállítását jelentette be vasárnap Evo Morales bolíviai államfő – a fordító.]

Olaszországban ma tartjuk a nemzeti hálaadó napot a föld és a munka gyümölcseiért. A püspökökhöz csatlakozva én is hangsúlyozom a kenyér és a munka közötti szoros kapcsolatot. Bátor foglalkoztatáspolitikát remélek, mely figyelembe veszi a méltóságot és a szolidaritást. És előzzék meg a korrupció kockázatát! Ne zsákmányolják ki a munkavállalókat! Legyen munka mindenkinek, de igazi munka, ne rabszolgamunka!

Szeretnék köszönetet mondani mindnyájatoknak, akik Rómából, Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek. Üdvözlöm a németországi Haarenből és az ausztráliai Darwinból jött zarándokokat, a franciaországi Neuilly diákjait, valamint a Piacenza–Bobbió-i egyházmegyéből, a Bianzèból és a Buranóból érkezett hívőket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszönöm! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír