A lateráni bazilika felszentelésének évfordulóján a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt az egyházról mint lelki épületről beszélt és azt kérte a hívektől, hogy éljék meg következetesen hitüket, tegyenek tanúságot az emberek előtt a szeretetről.

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a liturgiában aznap a lateráni bazilika felszenteléséről emlékezünk meg. Ez a bazilika Róma székesegyháza, amelyet a hagyomány az örök város és az egész világ minden temploma anyjának tart. Az anya szó nem annyira a székesegyház szent épületére utal, mint inkább a Szentlélek működésére, amely ebben az épületben megnyilvánul, gyümölcsöt terem Róma püspökének szolgálata által minden közösségben, amely egységben marad az általa vezetett egyházzal.

Minden alkalommal, amikor egy templom felszentelését ünnepeljük, egy alapvető igazságra emlékezünk: a téglákból épült templom az élő és a történelemben működő egyház jele, vagyis annak a lelki templomnak a jele –ahogy Szent Péter apostol mondja –, amelynek maga Krisztus a szegletköve, „melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt” (1 Pt 2,4-8).

Jézus a mai evangéliumban a templomról szólva egy megdöbbentő igazságot nyilatkoztatott ki: Isten temploma nem pusztán téglából készült épület, hanem az ő teste, amely élő kövekből áll. A keresztség erejében minden keresztény ember részét alkotja „Isten épületének” (1Kor 3,9), sőt, Isten egyházává válik. A lelki épület, az egyház azoknak az embereknek a közössége, akiket megszentelt Krisztus vére és a Feltámadt Úr Szentlelke: azt kéri mindnyájunktól, hogy következetesen éljük meg a hit ajándékát és haladjunk előre a keresztény tanúságtétel útján. Nem könnyű – mindnyájan tudjuk – a következetes élet, a hit és a tanúságtétel; de előre kell haladnunk és meg kell valósítanunk életünkben ezt a mindennapi következetességet – buzdította a híveket a Szentatya. Ez a következetesség, amely életet ad nekünk, a Szentlélek kegyelme, amelyet kérnünk kell. Az egyház – élete és világban betöltött küldetése kezdetén – nem volt más, mint azok közössége, akik megvallották hitüket Jézus Krisztusban, Isten Fiában, az ember Megváltójában. Megvallották azt a hitet, amely a karitatív tevékenységek révén működik. A kettő összetartozik! Az egyház ma is arra kapott meghívást, hogy a világon az a közösség legyen, amely Krisztusban gyökerezik a keresztség által, alázattal és bátran hirdeti a Krisztusba vetett hitet, tanúságot tesz róla a szeretetben.

Ennek az alapvető célnak kell alárendelni minden intézményt, a lelkipásztori struktúrákat. Ez a fő cél: tanúságot tenni a hitről a szeretetben. A szeretet a hit kifejezése és a hit a szeretet értelmezése és alapja. A mai ünnep arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk minden helyi egyház szeretetközösségéről, és ezzel párhuzamosan arra ösztönöz: tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az emberiség le tudja küzdeni az ellenségeskedés és a közöny korlátait, építse a megértés és a párbeszéd hídjait; hogy az egész világból egymással kiengesztelődött, testvéri és szolidáris népek családját hozza létre. Ennek az új emberiségnek maga az egyház a jele és elővételezése, amikor megéli és tanúságtételével terjeszti az evangéliumot, a remény és a kiengesztelődés üzenetét minden ember számára.

Fohászkodjunk Mária közbenjárásáért: segítsen bennünket, hogy Őhozzá hasonlóan mi is „Isten otthonává”, szeretetének élő templomává váljunk – mondta beszédében Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt.

Ezt követően Ferenc pápa a berlini fal 25 évvel ezelőtti összeomlására emlékezett és arra buzdított mindenkit, hogy ne falakat, hanem hidakat építsen.


Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír