Ferenc pápa üzenetet küldött a siketek A világnap alkalmából a siketek olasz országos szövetségének küldött üzenetében a pápa hangsúlyozza, küzdeni kell azért, hogy minden ember jogát biztosítsuk a méltó élethez. Sok a teendő a siketek teljes bevonásáért a társadalom minden területén, ennek a folyamatnak a kiinduló pontja pedig a család.

Ferenc pápa üzenetében emlékeztet rá, hogy először Rómában tartották meg a siketek világnapját hatvan évvel ezelőtt, 1958. szeptember 28-án. A siketek olasz országos szövetsége (ENS) hosszú évek óta dolgozik azért, hogy legyőzze a kirekesztés és a leselejtezés kultúráját, és előmozdítsa az emberi élet értékét, különösen a siketek méltóságát.

Tudományos, társadalmi és kulturális téren is jelentős eredményeket értek el, ugyanakkor egy veszélyes és elfogadhatatlan jelenségnek vagyunk szemtanúi: a selejt kultúrája annak az antropológiai válságnak a következménye, amely nem az embert helyezi a középpontba, hanem a gazdasági érdeket, a hatalmat és a féktelen fogyasztást (vö. Evangelii gaudium, 52–53) – figyelmeztet üzenetében a Szentatya. – Ennek a kultúrának a legtörékenyebb személyek esnek áldozatul: azok a gyerekek, akik nehezen tudnak részt venni az iskolai életben, azok az idősek, akik magányosak és elhagyatottak, azok a fiatalok, akik elveszítik az élet értelmét és úgy érzik, ellopták tőlük jövőjüket és álmaikat.

A pápa a szövetség tevékenységének értékéről is beszél, illetve arról, hogy ezt a közösségi dimenziót erősíteni kell: egység és szolidaritás, találkozás, tapasztalatcsere, sikerek és kudarcok... ezek mind együtt növelik egy nép emberi, társadalmi és kulturális kincsestárát. Valamennyiünknek szól a felhívás: ússzunk szemben az árral, küzdjünk mindenekelőtt azért, hogy védelmezzék minden férfi és nő jogát a méltó életre. A kihívás az, hogy a befogadás és az esélyegyenlőség beépüljön a gondolkodásba és a kultúrába, és ezt törvényi és politikai szinten is támogassák. Mindenkinek biztosítani kell a tanuláshoz és a lakhatáshoz való jogot, valamint a kommunikációhoz való hozzáférést. Nemcsak az épületeket kell akadálymentesíteni. Mindez nemcsak a civil, hanem az egyházi közösségre is feladatokat ró.

Örömmel állapítja meg Ferenc pápa, hogy sok siket vagy más fogyatékkal élő ember tevékenyen részt vesz az Egyház életében, különösen az evangelizálásban. A siketeket be kell vonni teljes körűen az egyházmegyékben is a keresztény közösségekbe, ez pedig inkluzív lelkipásztorkodást igényel a plébániákon, a társulatokban és az iskolákban egyaránt. A befogadás első helye természetesen a család. A siket emberek családjai a főszereplői ennek a gondolkodásbeli és életstílusbeli megújulásnak. Nem csupán abban az értelemben, hogy ők veszik igénybe a siketeknek nyújtott és jogosan elvárt intézményi szolgáltatásokat, hanem ők maguk a civil, társadalmi és egyházi élet tevékeny szereplői is.

A Szentatya végül leszögezi: hála a siketek érdekszövetségeinek, sokat tettek már a befogadás, a találkozás és a szolidaritás növeléséért, ugyanakkor még sok a teendő a családok elszigeteltségének megszüntetéséért és azért, hogy senki ne lehessen többé elfogadhatatlan diszkrimináció tárgya.