Április 1-jén, húsvétvasárnap Urbi et Orbi üzenetében Ferenc pápa a búzaszem erejéről beszélt, majd imádságra szólított: imádkozzunk a béke, a kiengesztelődés, a remény, a párbeszéd, a vigasztalás, az élet és a bölcsesség gyümölcseiért.

Kedves testvéreim, boldog húsvétot!

Krisztus feltámadt a holtak közül.

Az Egyházban szerte az egész világon visszhangzik ez a hír, az alleluja énekétől kísérve: Jézus az Úr, az Atya feltámasztotta őt, Ő pedig örökre él közöttünk.

Maga Jézus hirdette meg előre halálát és feltámadását, a földbe vetett búzaszem képével. Ezt mondta: „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). És lám, pontosan ez történt: Jézus, a búzaszem, melyet Isten vetett el a föld göröngyei közé, a világ bűne által megölve meghalt, két napon át a sírban maradt; ám ez az ő halála magában hordozta Isten szeretetének teljes erejét, amely kiszabadult a halál börtönéből és kinyilvánult a harmadik napon, melyet ma ünneplünk: ez Krisztus Urunk húsvétja.

Mi, keresztények, hisszük és tudjuk, hogy Krisztus feltámadása a világ igazi reménye, amely nem csal meg. A búzaszem ereje ez, a szereteté, mely alászáll, és a végsőkig odaajándékozza magát, és amely valóban megújítja a világot. Ez az erő ma is termést hoz a mi történelmünk göröngyei között, melyet oly sok igazságtalanság és erőszak jellemez. A remény és a méltóság gyümölcsét termi ott, ahol nyomor és kirekesztés uralkodik, ahol éhség és munkanélküliség van, a menedéket keresők és menekültek között – akiket oly sokszor visszautasít a jelenlegi szemeteskosár-kultúra –, a drogkereskedelem, az emberkereskedelem és korunk rabszolgasága áldozatai számára.

Mi pedig ma a béke gyümölcseit kérjük az egész világ számára, kezdve a szeretett és elgyötört Szírián, melynek lakosságát a végsőkig kimerítette a háború, aminek nem akar vége lenni. Idén húsvétkor a feltámadott Krisztus fénye világosítsa meg minden politikai és katonai felelős lelkiismeretét, hogy késedelem nélkül vessenek véget a folyamatban lévő öldöklésnek, tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, és gondoskodjanak arról, hogy a segítség eljuthasson ezekhez a testvéreinkhez, akiknek égető szükségük van erre, egyszersmind biztosítva a megfelelő körülményeket a kitelepítettek hazatérésére.

A kiengesztelődés gyümölcseiért fohászkodunk a Szentföld számára, melyet ezekben a napokban is nyílt konfliktusok sújtanak, amelyek nem kímélik a fegyverteleneket sem. Imádkozunk Jemenért és az egész Közel-Keletért, hogy a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet győzze le a megoszlásokat és az erőszakot. Krisztusban testvéreink, akik nem ritkán erőszakos cselekmények és üldözések áldozatai, tudjanak ragyogó tanúságot tenni a Feltámadottról és a jónak a rossz fölött aratott győzelméről.

A remény gyümölcseiért esdeklünk ezen a napon mindazok számára, akik egy méltóbb élet után vágyakoznak, mindenekelőtt az afrikai kontinens azon részein, melyeket elborít az éhezés, az ősi helyi konfliktusok és a terrorizmus. A Feltámadott békéje gyógyítsa be a sebeket Dél-Szudánban: nyissa meg a szíveket a párbeszédre és a kölcsönös megértésre. Ne feledkezzünk meg ennek a konfliktusnak az áldozatairól, mindenekelőtt a gyermekekről! Ne hiányozzon szívünkből a szolidaritás az iránt a rengeteg ember iránt, akiket arra kényszerítenek, hogy elhagyják a földjeiket, és akiket a minimális létszükségleteiktől is megfosztanak!

A párbeszéd gyümölcseiért fohászkodunk a Koreai-félsziget számára, hogy a folyamatban lévő megbeszélések előmozdítsák a térség harmóniáját és a megbékélését. A közvetlen felelősséggel bírók bölcsen és kellő megkülönböztetéssel cselekedjenek, hogy előmozdítsák a koreai nép javát, és bizalmon alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki a nemzetközi közösségen belül.
A béke gyümölcseit kérjük Ukrajna számára, hogy erőt nyerjenek az egyetértést előmozdító lépések, és megkönnyítsék a humanitárius kezdeményezéseket, melyekre az ottani lakosságnak szüksége van.

A vigasztalás gyümölcseiért esdünk a venezuelai nép számára, mely – miként erről lelkipásztoraik írásban beszámoltak – valamiképpen idegenként él a saját országában. Az Úr Jézus feltámadásának ereje által találják meg a helyes, békés és emberséges utat ahhoz, hogy minél gyorsabban kilábaljanak a politikai és humanitárius válságból, mely az országot fojtogatja. Ne hiányozzék a polgárok közötti befogadás és segítségnyújtás azok számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek!

A feltámadott Krisztus hozza el az élet gyümölcseit a gyermekek számára, akik a háborúk és éhínségek hatására remény nélkül nőnek fel, nem részesülnek oktatásban és egészségügyi ellátásban; és az idősek számára is, akiket leselejtezett az önző kultúra, mely félredob mindenkit, aki nem termel.

A bölcsesség gyümölcseiért fohászkodunk azok számára, akik szerte a világban politikai felelősséget viselnek, hogy mindig tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, elkötelezetten munkálkodjanak a közjó érdekében és biztosítsák saját polgáraik fejlődését és biztonságát.

Kedves testvéreim!

Ahogy a sírhoz siető asszonyokhoz, úgy hozzánk is szól ez az ige: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincsen itt, feltámadt!” (Lk 24,5–6). Nem a halálé, a magányé és a félelemé az utolsó szó. Van egy szó, amely meghaladja ezeket, és amelyet csak Isten mondhat ki: ez a feltámadás szava (vö. II. János Pál, Gondolatok a Via Crucis végén, 2003. április 18.). Isten szeretetének az erejével a feltámadás „száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi” (Húsvéti örömének).

Boldog húsvétot mindenkinek!

Fordította: Török Csaba

Fotó: ANSA

Magyar Kurír