Ferenc pápa déli beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Boldog új évet!

Kezdjük az új évet azzal, hogy Máriára, Isten anyjára bízzuk. A mai liturgia evangéliuma őróla beszél, és visszavisz bennünket a jászol varázsához. A pásztorok késlekedés nélkül útnak indulnak a barlang felé…, és mit találnak? A szöveg azt mondja, hogy „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet” (Lk 2,16). Álljunk meg ennél a jelenetnél, és képzeljük el Máriát, aki gyengéd és gondoskodó anyaként éppen most fektette Jézust a jászolba. Ebben a lefektetésben nekünk adott ajándékot láthatunk: a Szűzanya nem tartja meg Fiát magának, hanem nekünk ajándékozza; nemcsak karjában tartja, hanem leteszi, s ezzel meghív, hogy nézzük, fogadjuk be és imádjuk őt. Ez Mária anyasága: a született Fiút felkínálja mindnyájunknak. Mindig adja a Fiút, a Fiúra mutat, sosem tartja vissza, mintha a sajátja lenne, nem. Így volt ez Jézus egész élete során.

Azzal, hogy szó nélkül szemünk elé helyezi, csodálatos üzenetet küld nekünk: Isten közel van, elérhető közelségben. Nem félelmet keltő hatalommal jön, hanem szeretetre éhes törékenységben; nem egy trón magasából ítélkezik, hanem alulról, testvérként, sőt gyermekként néz bennünket. Kicsinek és szűkölködőnek születik, hogy senkinek se kelljen szégyenkeznie: épp, amikor megtapasztaljuk gyengeségünket és törékenységünket, még közelebb érezhetjük magunkat Istenhez, mert ő így, gyengén és törékenyen mutatkozott meg nekünk. Ő az Istengyermek. Azért született, hogy senki se legyen kizárva, hogy mindannyian testvérek legyünk.

Az új év tehát Istennel kezdődik, aki édesanyja karjában és jászolban fekve kedvesen bátorít bennünket. Szükségünk van erre a bátorításra. A világjárvány miatt még mindig bizonytalan és nehéz időket élünk. Sokan félnek a jövőtől, és sokak életét megterhelik a nehéz szociális helyzetek, a személyes problémák, az ökológiai válságból eredő veszélyek, az igazságtalanságok és a globális gazdasági egyenlőtlenségek. Amikor Máriára nézek, karjában Fiával, a háborúk és éhínség elől menekülő vagy menekülttáborokban várakozó fiatal anyákra és gyermekeikre gondolok. Nagyon sokan vannak! És amikor a Jézust jászolba fektető Máriát szemléljük, hogy ezzel mindenki számára elérhetővé tegye, emlékezzünk arra, hogy a világ csak akkor változik meg, és mindenkinek az élete csak akkor lesz jobb, ha mi magunk is mások rendelkezésére bocsátjuk magunkat, anélkül, hogy arra várnánk, hogy ők kezdjék ezt megtenni. Ha testvériségkézművesekké válunk, képesek leszünk a háborúk és erőszak által megtépázott világ szálait újraszőni.

Ma tartjuk a béke világnapját. A béke „egyszerre magasból érkező ajándék és közös igyekezet gyümölcse” (Üzenet a béke 55. világnapjára, 1). Magasból érkező ajándék: Jézushoz kell könyörögni érte, mert magunktól nem tudjuk megőrizni. Csak akkor építhetjük igazán a békét, ha ott van a szívünkben, csak akkor, ha a béke fejedelmétől megkapjuk. De a béke a mi igyekezetünk is: megkívánja az első lépés megtételét, konkrét gesztusokat követel. A leggyengébbekre való odafigyeléssel, az igazságosság előmozdításával, a gyűlölet tüzét kioltó megbocsátás bátorságával épül. Pozitív szemléletre is szüksége van: hogy – az Egyházban és a társadalomban – sose a rosszat nézzük, ami megoszt bennünket, hanem a jót, ami összeköthet bennünket! Ne keseregjünk és panaszkodjunk, hanem gyürkőzzünk neki, és építsük a békét!

Isten anyja, a béke királynője, most, az év kezdetén nyerje el az egyetértést mindnyájunk szívének és az egész világnak!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Az új év kezdetén mindenkinek békét kívánok, mely minden jónak a foglalata. Békét!

Szívélyesen és hálásan viszonzom Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök köszöntését, és biztosítom őt és az egész olasz népet imáimról.

Ma van a béke világnapja, melyet Szent VI. Pál pápa vezetett be 1968-ban. Az idei üzenetben azt hangsúlyoztam, hogy a béke a generációk közötti párbeszéd, az oktatás és a munka révén épül. E három alkotóelem nélkül hiányoznak az alapok.

Köszönetet mondok mindazokért a kezdeményezésekért, amelyeket e nap alkalmából világszerte szerveznek a világjárvány szabta keretek között; külön köszönöm az egész olaszországi egyház nevében tegnap este a savonai székesegyházban tartott virrasztást.

Üdvözlöm a „Béke minden földön” elnevezésű rendezvény résztvevőit; ezt a Szent Egyed Közösség szervezi itt, Rómában és a világ számos pontján – derék munkát végeznek a Szent Egyed Közösség tagjai, nagyon derék emberek! – együttműködve az egyházmegyékkel és a plébániákkal. Köszönöm jelenléteteket és elkötelezett munkátokat!

És üdvözöllek mindnyájatokat, kedves rómaiak és zarándokok! Köszöntöm a curtatonei fiatalokat, a forlimpopoli családokat, a padovai híveket, valamint Comun Nuovo híveit, mely közel van Sotto il Montéhoz, Szent XXIII. János szülőhelyéhez, ő a Pacem in terris enciklika pápája, mely időszerűbb, mint valaha!

Úgy menjünk haza, hogy ezt gondoljuk: béke, béke, béke! Békére van szükségünk! Néztem ma az A sua immagine című televíziós műsor képeit a háborúról, a kitelepített emberekről, a nyomorról… Ez ma történik a világban! Békét akarunk!

Minden jót kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Boldog új évet! Jó étvágyat az ebédhez! A holnapi viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír