Kedves Testvérek! A mai vasárnapi evangéliumban, amely a nyolc boldogságról szóló példabeszédet követi (Mt 5,13.14), Jézus ezt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága”. Ez kissé meglep bennünket, ha arra gondolunk, hogy Jézus kiknek mondta ezeket a szavakat. Kik voltak ezek a tanítványok? Halászok voltak, egyszerű emberek... De Jézus Isten szemével nézte őket, és állítása éppen a nyolc boldogság következményeként érthető meg. Jézus azt akarja mondani: ha lélekben szegények lesztek, ha szelídek, tiszta szívűek, irgalmasak lesztek, akkor ti lesztek a föld sója és a világ világossága!

Ahhoz, hogy jobban megértsük ezeket a képeket, vegyük figyelembe, hogy a zsidó törvény előírta: minden Istennek felajánlott áldozatra egy kis sót kellett tenni a szövetség jeléül. A világosság Izrael számára pedig a messiási kinyilatkoztatás jelképe volt, amely győzedelmeskedik a pogányság sötétsége felett. A keresztények, az új Izrael, tehát küldetést kapnak minden ember irányában: a hittel és a szeretettel irányíthatják, megszentelhetik, termékennyé tehetik az emberiséget. Mi, keresztények mindannyian misszionárius tanítványok vagyunk, és arra kaptunk meghívást, hogy a világban élő evangéliumok legyünk: szent életünkkel adjunk „ízt” a különböző életkörülményeknek. Így megvédjük a korrupciótól, a romlástól, mint ahogy ezt a só teszi; elvisszük Krisztus világosságát a valódi szeretet tanúságtételével. De ha mi, keresztények elveszítjük „ízünket” és megszűnünk világosságként jelen lenni a világban, akkor elveszítjük hatékonyságunkat. Milyen szép ez a küldetés, hogy legyünk a világ világossága! Ez a mi küldetésünk. Az is nagyon szép, hogy megőrizzük a világosságot, amit Jézustól kaptunk, megőrizzük és vigyázunk rá. Egy keresztény legyen ragyogó személyiség, aki világosságot hoz, mindig fényt áraszt maga körül. Ez a fény nem az övé, hanem Isten ajándéka, Jézus ajándéka. És mi hordozzuk ezt a világosságot. Ha egy keresztény eloltja ezt a fényt, akkor életének nincs értelme: csak névlegesen keresztény, aki nem világít, élete értelmetlen – mondta a pápa, majd párbeszédet folytatott a Szent Péter teret megtöltő hívősereggel: „Ti hogyan akartok élni? Mint egy égő, vagy mint egy eloltott lámpás? Égő vagy eloltott? Hogyan akartok élni?” – És a hívek azonnal kórusban válaszoltak: „accesa” – vagyis égő lámpásként akarunk élni. Isten az, aki nekünk ezt a fényt adja, és mi azt továbbadjuk másoknak. Égő lámpásnak lenni! Ez a keresztény hivatás – mondta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír