Szent János apostol a mai szentleckében (1Jn 3,22–4,6) megismétli Jézus tanácsát a tanítványoknak: „Maradjatok Istenben.” Élhet valaki a legbűnösebb városban, a legateistább társadalomban, de ha szíve megmarad Istenben, akkor az az ember üdvösséget hoz – mondta a Szentatya. Majd felidézte, az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy egy városba érve az apostolok János által keresztelt keresztényekkel találkoznak; megkérdik tőlük, megkapták-e a Szentlelket, de ők azt sem tudják, miről van szó. Ferenc pápa erre megjegyezte: hány keresztény van, akik ma is csak a galambbal azonosítja a Szentlelket, és nem tudja, hogy a Szentlélek a garancia, az erő, amely megtart az Úrban.

A Szentlélekkel szemben áll e világ lelkülete. Jézus az utolsó vacsorán nem azt kéri az Atyától, hogy vegye ki a tanítványokat a világból, mert a keresztény élet a világban van, hanem azt, hogy védje meg őket a világ lelkületétől. Ez ugyanis olyan légkör, amelyik lelkiismeretlenné tesz minket, eljuttat arra a pontra, hogy már nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Ahhoz azonban, hogy megmaradjunk Istenben, kérnünk kell a Szentlélek ajándékát, mert ő a garancia. Hogyan tudhatjuk meg, hogy a Szentlélek vagy a világ lelke van velünk? – tette föl a kérdést a pápa. – Szent Pál egy tanáccsal siet segítségünkre: „Ne szomorítsátok el a Szentlelket!” Amikor a világ lelke felé hajlunk, akkor elszomorítjuk a Szentlelket, nem veszünk róla tudomást, sutba dobjuk, és életünk más irányt vesz.

A világ lelkületét el kell feledni, mert a bűn eltávolít minket Istentől. Ha észreveszed a bűnt, bocsánatot kérsz, de a világ lelke elfeledteti veled, mi a bűn, hiszen azt sugallja, hogy mindent szabad – folytatta a Szentatya, majd elmesélte, hogy a napokban egy pap megmutatott neki egy videofelvételt, melyen keresztények egy keresztény ország turistaközpontjában ünnepelték az újévet. – Szörnyű világias módon ünnepeltek, szórták a pénzt, pazarolták a dolgokat – mondta el a Szentatya. – Ez a világ szelleme. Ez bűn? Nem, kérem, ez romlottság, rosszabb a bűnnél. A Szentlélek Isten felé visz téged, és ha vétkezel, a Lélek megvéd téged, segít felállni. A világ szelleme azonban a romlottság felé visz, egészen addig, amikor már nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól: minden egyforma lesz, minden mindegy.

Ferenc pápa ekkor felidézte egy argentin dal szövegét: „Menj, menj, menj… minden mindegy, ott lent, a kemencében találkozunk”. – A világ szelleme miatt nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. De honnan tudhatjuk, hogy a világiasság útján vagyunk-e, a világ szellemét követjük, vagy Isten Lelkét? János apostol ezt tanácsolja nekünk: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek (vagyis minden érzelemnek, ihletésnek, ötletnek), hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől (vagy a világtól) valók-e?” De mit is jelent az, hogy vizsgáljuk meg a lelkeket? Csupán ennyit: amikor érzel valamit, vagy kedved támad valamit csinálni, vagy eszedbe jut egy ötlet, ítélet valamiről, akkor kérdezd meg magadtól: amit érzel, az Isten Lelkétől való-e vagy a világ lelkületétől? Naponta egyszer-kétszer föl kell tennünk magunknak a kérdést, vagy inkább mindahányszor, amikor érzünk valamit vagy eszeünkbe jut egy elképzelés: „Amit érzek, amit csinálni akarok, honnan jön? A világ lelkétől vagy Isten Lelkétől? Ez jó irányba visz engem, vagy a világiasság útjára, a lelkiismeretlenséghez vezet?”

Sok keresztény úgy él, hogy nem is tudja, mi történik a saját szívében. Ezért Szent Pál és Szent János azt mondja: ne higgyetek minden léleknek, ne higgyetek annak, amit éreztek, hanem tegyétek azt próbára. Így megtudhatjuk, mi zajlik a szívünkben. Sok kereszténynek ugyanis olyan a szíve, mint az országút: nem tudják, ki jön-megy rajta, mert nem tudják megvizsgálni a belső történéseiket – mutatott rá érzékletes képet használva a pápa, és azt kérte mindannyiunktól, hogy minden nap szánjunk rá egy kis időt, mielőtt lefeküdnénk, vagy akár délben, mindegy, mikor, de tegyük föl a kérdéseket: Mi történt ma a szívemben? Mit támadt kedvem tenni vagy gondolni? Milyen lélek indította erre a szívemet? Isten Lelke, Isten ajándéka, a Szentlélek, aki mindig az Úrral való találkozás felé visz engem? Vagy a világ lelke, amelyik szép lassan, finoman eltávolít az Úrtól?

Kérjük a kegyelmet, hogy megmaradjunk az Úrban, és imádkozzunk a Szentlélekhez, hogy tartson meg minket az Úrban, adja meg a kegyelmet, hogy meg tudjuk különböztetni a lelkeket, vagyis azt, hogy mi mozog bennünk. Fohászkodjunk, hogy szívünk ne legyen országút, hanem találkozási pont köztünk és Isten között – zárta kedd reggeli homíliáját a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír